Komp - az életközeli élmény

A tegnapi nap, miután Márk megérkezett, gyorsan leugrottunk szörfözni, és mivel nem akartam új papucsot venni megint, most mezítláb végtunk neki. Ennek eredményeképp Márk talpa szétégett és felhólyagosodott. Úgyhogy a szörföt csak módjával nyomta, de mivel megint zacsikkal fürödtünk, nálam is hamar betelt a pohár: eldőlt, hogy megpattanunk.
Este azért megkóstoltuk Márk Jägerét meg egy kis Bintangot a teraszunkon, aztán irány Kuta központja, pártéj. Itt bementünk egy 6 (!) szintes diszkotékába, amiben csodálatos lakossági tánczenét nyomtak, de sajna nem volt csak néhány atomrészeg aussie. Röhögtünk kicsit néhány long island társaságában, aztán leléptünk. Aztán váltuttunk pénzt, kis veszteséggel, de azt majd márk elmeséli, ha van kedve. :)
Megérkeztünk úgy hajnal 1 felé, Márk már lefeküdt, amikor jött az ötlet, hogy hagyjuk itt ezt a mocskos várost. MOST!

Viszonyításképp: Kuta - Balangan kb. 45 perc motorral.

Úgyhogy összepakoltunk, kicsekkeltünk 2-kor (szerettek a recepciósok), fogtunk egy taxit, aztán irány Padang Bai, a kikötő, ahonnan indul a komp (kb. 1-másfél óra kocsival).

Jó a hangulat

A taxis köcsög volt, ráadásul nem tudta az utat, úgyhogy az 1  órás utat kb. 2 óra alatt tettük meg, úgy 6-7-szeri elalvással. Mivel sehol élő embert nem láttunk, és többször fordultunk meg, atán vissza és a dzsungelen át autóztunk végig, kezdett elég parás lenni a dolog. Aztán végül megérkeztünk egy olyan kikötőbe, ahol kb. 3 ember volt,  ráadásul akkor már reggel 4 volt, de még mindig korom sötét. Pocsolyák mindenhol, a háttérben nagy hajók fényei, mindenféle gyanús elemek flangáltak. Na ez már tényleg parás volt. Kis hiszti meg vita a sófőrrel az áron, aztán még 2-3 emberrel, akikről nem tudtuk meg hogy kicsodák, de jegyet akartak eladni. Persze nem vettünk, ami később jó ötletnek bizonyult, mert a jegy kék, azok meg fehérek voltak.

Megtaláltuk a jegyirodát, de nem volt elég rúpiánk, dollárt meg nem akartak elfogadni, úgyhogy ott kellett

rimánkodni, de végül sikerült megvennünk a jegyet el inet erről a parás helyről. Sajnos a telefonom valahol itt
veszhetett el.

Vendégcsalogató váróterem

Ja tényleg, csak a céges számom van, a magán meg az indonéz sajna már nem él. :(
Ezek után kicuccolás a pocsojás feketeségbe, pottyantós budi, őrültnek kinéző emberek után eljutottunk egy beton felüljáró alá, ahol láttunk patkányt is, és valaki azt mondta, hogy ott kell várni.

Márk cigány

A sorban helyi emberek, láthatóan elég szegények várakoztak, de alapvetően nem volt semmi para. Összehaverkodtunk egy kedves családdal, és egy fél óra múlva már fel is szálltunk a csodálatos kompra.

Mint a Hair utolsó jelenetében

A kompra felérve azonnal ajánlottak nekünk kabint, amit persze elutasítottunk, hiszen nem vagyunk papírból. Meg egyenruha sem volt, nem is tudtam, hogy tényleg azt akarnak eladni. Szóval leültünk a padokra a többi néppel. Azt terveztük hogy a család közelébe, hátha nézik majd a cuccainkat, hiszen mi kb 3 percenként aludtunk el. Na ez nem sikerült, úgyhogy belekapaszkodtunk az értékeinkbe, és próbáltunk ébren maradni és túlélni.

Igazából nem lett volna para, ha nem éjszaka lett volna, nem lettünk volna hullafáradtak, nem 5 órás lett volna
az út és a kettétört székből előttünk nem másztak volna ki csótányok.

A legyek
Mivel rikított rólunk, hogy túristák vagyunk, hamar megjelentek körülöttünk az olyan emberek, akiket mi mind potenciális zsebesnek tekintettünk (valószínűleg azok is voltak). Márk egyszerűen úgy jellemezte őket, mint a friss hús körül repkedő legyeket. Mögénk beült egy csajszi, aki hangosan beszélt, néha felállt, elénk ült, aztán mellénk, megint mögénk. Néha hozzámért (gondolom hogy szokjam a dolgot, és később ne legyen feltűnő) Aztán ott volt még a punk sérójú fiatal srác - szintén nagy helyezkedő, csak minket figyelő, meg a Tata. A Tata a lenti képen Márk mellett ül. Ő sokáig kivárt, megvárta amíg megszokjuk a jelenlétét, aztán odaült Márk mellé úgy, hogy már hozzáért Márk fotós táskájához. Majd közölte, hogy márk nagyon jóképű, és honnan jöttünk, stb. Miután a táskát kettőnk közé emelte Márk, még közelebb jött a Tata, és folyamatosan igazgatta a ruháját, hogy a keze ne látszódjon (ami közben hozzáért Márk combjához :D ).

Döglegyek a friss hús körül

Nem derült ki végül, hogy csak ki akarta rabolni, vagy ennél romantikusabb tervei is voltak, mert betelt a pohár, béreltem egy kabint (kb. 1500 forintért), és oda bepakoltunk. A sok jó élmény miatt az elején nem mertünk az ágyakra feküdni, csak a szekrényen ülve szunyókáltunk. :)) Aztán győzött a fáradtság: Márk aludt jó sokat, én kb. félálomban töltöttem 5 órát, 20 percenként felugorva, hogy vajon megérkeztünk-e már. Nem segített sokat, hogy félúton a hajó motorja leállt, a hullámok meg akkorák voltak, hogy azt hittük felborul a hajó, de a végén szerencsésen megérkeztünk Lombokra, az igazi trópusi szigetre.

Lombok látképe napfelkeltekor

Halászhajó Lembar kikötőjében

Reggel megláttuk, hogy is néz ki kívülről a hajónk

Az mi???

Az mi, hogy buli után, hajnali 01:45-kor kicsekk a szállodából, hogy fogjunk egy taxit, hogy 50 perc alatt elvigyen a kikötőbe, hogy elérjük a kompot, ami 2:50-kor indul, és 6 óra alatt elvisz Lombokra?? :)))

Meglepi!

Na nézd má, kit sodort erre az atomszél! :))

A HírTV sztár-riportere

Megpróbálok majd én is készíteni egy interjút vele, addig izguljatok!

A nem tökéletes reggel

Eredetileg azt a címet terveztem, hogy "A tökéletesen szar reggel", aztán eszembe jutott, hogy általában milyen egy hétfő reggel, és elvetettem az ötletet. :)
Először inkább kezdem a jókkal:

1. Közel húsz órája döglöttem az ágyban, hogy megszabaduljak a nyavajától, csak vacsorázni mentem ki, ráadásul kb. 2-kor tudtam elaludni, és mégis viszonylag frissen ébredtem magamtól 5-kor.
2. Lefelé sétálva, ugyanúgy mint tegnap, belefutottam Kadekbe, akinek a névjegykártyája elveszett tegnap a cuccokkal együtt. Most is levitt a partra, és most is adott egy névjegykártyát, amit ezúttal már a gatyámba tettem. Marketingből ötöst kaphatna: vízálló a névjegykártyája
3. A betegség úgy látszik elmúlt, legalábbis most nem érzem
4. Ahogy írom a bejegyzést a medence mellett, a fák alatt (mert itt jobb a térerő), meg is érkezett a reggeli rántottám, görögdinnyém, meg a teám. :)

Aztán a rosszak:

1. A szemét a parton. Forgalmasabb helyeken a strand homokja attól olyan szép tiszta, hogy milliónyi ember napfelkeltekor összeszedi a sok tonnányi szemetet, amit a víz kimos, aztán a traktor felgereblyézi. Na ha még sötétben megy ki az ember, akkor át kell vágnia a kb. 20m széles szemétsávon, hogy elérjen a vízhez, ahol folytatódik a kálvária:
2. A szemét a vízben. Hihetetlenül kiakasztó az, ha úgy kell kievezni, hogy az ember minden második karcsapásra egy nylonszacsit kap el. Komolyan, iszonyatosan kiakadtam. Amikor tornyosul feletted a hullám, látod rajta, hogy tele van szeméttel. Ettől annyira elment a kedvem az egésztől, hogy nem vagyok biztos benne, hogy itt, Kután még egyszer kimegyek szörfözni. Elhúzok inet a ...ba. Kurva nylonzacsik!! Soha többé nem kérek a boltban ilyen szart. (mostanában amúgy már kezdtem leszokni róla) Ráadásul pont láttam tegnap egy filmet a teknősökről, akik ha lenyelik ezeket a szarokat, meg is halhatnak tőle. :( A másik nagyon idegesítő hatása a szemétnek, hogy ha a szemed sarkából észreveszed, hogy valami kibukkan a vízből, akkor először nem arra gondolsz, hogy egy darab fa, hanem inkább arra, hogy az valami cápii, ami most akarja megkóstolni a lábikrádat. Viccesen hangzik, de egyszer-kétszer komolyan ráparáztam a témára.
3. A hullámok. Én Balin ilyen retek hullámokat még nem láttam. Tényleg. Ez még Maroubrán is kiábrándítónak minősülne! Az egész part egy nagy close-out, cross-shore szél, össze-vissza az egész szar, high tide, semmilyen irányba nem lehet menni, de ahhoz elég nagy, hogy megcsapjon rendesen. A sok szeméttel együtt. Kurva szemét!
4. Mindezek miatt úgy döntöttem kb. fél óra után (5:50-kor kezdődött a menet), hogy bemegyek, még napfelkelte előtt (!!!). Na ilyet se csináltam még. Úgy mentem be, hogy az egész városból még ki se jött egy darab ember se. De ez volt a jó döntés.
5. Hazafele sétálva megláttam, hogy egy kb. méteres édibédi cserepes teknős úszott ki a partra. Hát olyan édes volt, meg kellett zabálni, egyből jó kedvem lett! Aztán észrevettem, hogy nem úszott, csak partra mosta a víz, és már nem is fog visszaúszni. :(((( Na ez tette be a kaput, és ekkor jutott eszembe a fenti cím a bejegyzésnek.

Mondanám azt, hogy röviden ennyi, de elég csúnya eufemizmus lenne. Remélem legközelebb valami lelkesítőbbel tudok jelentkezni.
Csumi!

Vén

Hát én sem vagyok már a régi. Most este 6 van, én meg reggel 10 felé dőltem le, hogy szunyókálok egy kicsit! :)) Úgy látszik a szervezetem nem nagyon támogatja, hogy napokig szinte pihenés nélkül japánkodom. Be is vettem gyógyszert, mert nem akarok egy hétig itt feküdni. Előbb is észrevehettem volna, hogy valami nem frankó, amikor a szörfözésből visszatérve nem akartam a medencében úszkálni, vagy sétálni a városban. Vagy amikor elkezdtem szörfözni, és 6 (hat) perc után éreztem, hogy alig bírok evezni (persze azért kint voltam vagy 2 órát).
A másik nem túl nagy öröm, hogy lenyúlták a papucsomat, meg az ingemet a parton. Kicsit gyanús is volt, hogy épp a szemetet szedték, és gyűjtötték újrahasznosításra, hogy az én cuccom is a martalékuk lesz. De szerencsére nem a legjobb cuccaimat vittem le. Egy helyi motoros srác vitt le amúgy, leszólított séta közben. Mondtam, hogy nincs lóvém, azért levitt. Na az ő névjegykártyája is bent maradt az ingemben :S
Na mindegy, nem lehet minden fenékig tejfel. Most itt ülök a medence mellett egy szál gatyában, 30 fok van, szól a zene, elég kellemes. Holnapra kipihenem, aztán mehet tovább a pörgés.
Ja, a szörf: nem volt rossz, nem felejtettem el teljesen szörfözni, a legelső hullámot kapásból elkaptam. Azért látom a teret a fejlődésre! :) Reggel 6:20 körül kezdtem, még napfelkelte előtt, én voltam egyedül kint az egész városban :) A szokásos látvány: balra vulkán, félig felhőben, jobbra toronyfelhők, ömlő eső, középen felkelő nap. Jó, hogy nem mentem még Balanganra, mert láttam, hogy ott egész nap esett, Kután viszont sütött a nap.
Na most untam meg az írást, megyek pihengetni. Majd csinálok egy térképet, hogy lehessen érteni amit írok.
Csocsi

A tökéletes reggel

Aki nem szörfözik, annak lehet hogy nem könnyű elképzelni, hogy a tökéletes reggel így néz ki: 24 óra utazás, este trópusi vihar, 6 óra alvás után 5:40-kor korom sötétben elkezd üvölteni Alice Cooper a füledbe, jelezvén, hogy ideje szörfözni! :)

Putumayo

De kicsi a világ, a szomszédban pont az a Putumayo album megy, amit Mexikóban rongyosra hallgattunk. Mégis inkább oda megyek kajálni! :)

Megérkezés Bálira

Csak egy gyors poszt, mert mennem kell enni, meg inni, meg szörföt waxolni hogy holnap hajnalban ne kelljen.
Szóval: szerencsésen megérkeztem, első 1-2 nap még a Fat Yogiban szállok meg, mint tavaly, mert ilyen kis nyulam-bulam vagyok, aki állandóan a komfort zónájában tanyázik. Megkaptam ugyanazt a szobát, mint tavaly, és este ugyanabban a medencében fürödtem, úgyhogy nem kell új képeket csinálni! :) Ha valaki nem látta, nézze meg az előző blogban. A szomszédban élőzenét tolnak, fél óra alatt másodszor Gunst. Meg is van, hogy hol vacsorázom.
Nem emlékeztem, és 24 óra légkondi után kicsit meglepett, hogy itt este 8-kor is 30 fok van, de azért majd valahogy túlteszem magam rajt! :) A taxival sem volt baj, a deszka sem sérült (wooohooo), a gép is nagyon fasza volt, mellettem nem ültek, úgyhogy elfeküdtem, és vagy 4-5 órát aludtam egyben (észrevettétek, hogy visszafele megyek az időben? Ez egy művészi eszköz.) Rakok fel néhány képet az útról, mert szép volt eléggé, főleg Szingapúr nyűgözött le most is. Na, egy képet mégiscsak kirakok, mert a katari homokvihar az olyan, amit én még nem tapasztaltam, viszont kifejezetten parás volt (van videó is, de azzal most nem tökölök).

Homokvihar Katarban - nem egy életbiztosítás így felszállni

Szóval álleszoké, csak jöhetne hamarabb az a holnap reggel! :)

A félreértések elkerülése végett...

Az, hogy most írtam, egyáltalán nem garantálja azt, hogy később is fogok erre időt pazarolni, tehát nem lesz minden nap bejegyzés. De ahogy ismerem magam, 1-2 bejegyzés azért bele fog férni a tömött naptáramba...

Doha, Katar

Nem akartam blogot írni. De kezdek álmos lenni, és csak 02:30-kor indul a gépem, viszont találtam internet, így mégis írok. Az milyen már hogy a mikooly.blogspot.com foglalt???? :) Na mindegy, kitaláltam valami TÖK MÁST. Bocsánat a megjelenésért, de arra már tényleg nem volt energiám így hirtelen.

Mi volt eddig:
Danival irány Ferihegy Kis Mikivel, aztán ő elviszi haza a kis kedvencemet. Remélem vigyáz rá(!!) :)
Becsekk, kedvesek, 50 fragile matrica a deszkán, király, nem kell fizetni (összesen 15 kiló a cuccom, deszkástul), aztán ahogy kinyílik a security utáni kapu, megcsap az összekeverhetetlen Duty-free illat! Végre kezdődik megint, utazom egyedül a világ másik felére!! JUHUUUUU! :) De ó, TRAGÉDIA! Nincs Jäger a szörf náci koktélhoz! Bacardi sincs, úgyhogy marad Morgan Kapitány, hátha találkozom valaki szimpatikus alakkal, akivel érdemes lesz elfogyasztani! :)

Parliament

A repülő király, kényelmes, szép, USB port a képernyő mellett, stb. Mellettem nem is ülnek, de kettővel arrébb Piroska néni kezd el beszélgetni velem, hogy ő az unokáját Hong-Kongban, aki delfinekkel.

Piroska néni

A magyaron kívül más nyelvet nem beszél, úgyhogy megígérem, hogy majd átkísérem a dohai reptér útvesztőjén, és felteszem a gépre (később ez meg is történik). Amúgy az unokák zseniálisak: kis kártyákat adnak neki, aminek az egyik oldalán rá van írva, hogy pl.: "Kérem, egy kicsit túl melegem van", a kártya hátán ugyanez angolul, amit meg lehet mutatni a külföldinek. Ilyenből persze elég sok van nála. Persze mellettem nincs rá szükség :)

Aztán átrepülünk a Kárpátokon,

Kárpátok

majd bukaresti stop-over, és irány Doha, a sivatag közepe, ahova iccaka szállunk már le. Érdekes hely ez, én mondom.

5 dolog, amiből gyanús lehet, hogy Katarban vagy:
1. Az autópályák ki vannak világítva keresztül az egész sivatagon
2. A repülők mellett versenyautók várnak leszállításra
3. Egyre több embert látsz tetőtől talpig törölközőben, okostelefonnal a kezében
4. A reptéri szervízautók (!) 7-es BMW-k
5. A közép-európai modell lányok lényegesen nagyobb arányban vannak jelen, mint Közép-Európában. Vajon mit kereshetnek itt?? :)

Nem lesz ez így jó, hogy semmi sem történt, és már megint regényt írok...