A Nagy Testvér

A blog rövid története során összesen kétszer írtam ki Facebookra, hogy érdemes megnézni a blogot. Kitaláljátok, hogy melyik volt az a két nap? :)

Napi látogatások száma

Képes összefoglaló

Kiraktam több mint 400 képet ide: http://picasaweb.com/brusyka (Az első idei indonéz album a  "2011-03-25 BUD-DOH-DPS" nevű)

De azok kedvéért, akik a blogot is unják, meg a picasa albumokat is, kirakok ide egy kis képes összefoglalót, hogy mi történt a három hét alatt:

Homokvihar Katarban

A jappán túrista

A cigány szörfös és a kis piros robot

Piarista Szörf Szakosztály

A szokásos

Putri masszázs

A lomboki hegyeken át

Tökéletes cső Gilin

Üveg fenekű hajó

Nagyon fontos üzleti ügyek

Hihetetlen színek

Chillout

Balangan warung

Vásárolni is kell

Balangan naplemente

Balangani tehén

Megérkezett a Hilldependent csapat is

Ez sok esti ivást jelentett

Meg vérfagyasztó baleseteket

Meg esti fürdőzéseket

Aranyosak

Ubud hihetetlen lizstelaszai

Szuperzöld

Asszem kifizettük a három milliót!

És meg is érte!

:)

Ahogy utazni érdemes

Tahó rapper videóklip

Ulu szörf 1

Ulu szörf 2

Túlélni Ulut mindig nagy megkönnyebbülés :)

Szörf térkép

Eddig ezeket a töréseket látogattam meg:

A méltó befejezés

Eléggé paráztam, de azért csak kieveztem még egyszer utoljára. A víz tényleg nagyon sekélyen törik a korallon, viszont a hullámok annyira tökéletesek, hogy idevonzanak mindenkit a környékről: csak azon az egy törésen 20-25, elég profi arc várja a csöveket. A látvány minden eddigi szörfözésemet felülmúlja (nem számítottam rá, hogy ilyen lehet): A nap korongja lassan hozzáér a láthatárhoz, és mivel onnan jönnek a hullámok is, az aranyhíd szép egyenletesen hullámzik. A Nappal szemben a hegyoldalon zöldellnek a pálmafák, alatta sorakoznak a kunyhók. Fölöttük a napnál kétszer nagyobbnak látszó telihold épp kel föl, és az is tükröződik a vízen (!!) (Tényleg, tegnap este láttam életemben először halo-jelenséget úgy, hogy a Hold volt a fényforrás.) Ahogy a hatalmas hullámokba duck-dive-nál benyomom a deszkát, a függőleges falon keresztül látom a lemenő napot, aztán amikor bemerülök a vízbe, akkor a víz alól is látszik! :) Jelzőket nem nagyon találok, de legyen annyi elég, hogy ezt szerintem még az én memóriámmal sem lehet elfelejteni soha.

Ja, és az már csak hab a tortán, hogy a nagyon erős mezőny dacára sikerül két gyönyörű glassy hullámot elkapnom, és aztán szaladok is kifelé, szerelem szét a deszkát, mert megy a transport (nem taxi!) a reptérre.

Nem hiszem, hogy fog még említésre méltó dolog történni, úgyhogy itt be is fejezem. Szörföshöz méltóan azt hiszem csak egy megfelelő jókívánság van:
Cső! :)

The beginning of the end

Man Sis kunyhójából kipakoltam, kifizettem a szállást, a kajákat, és felcipeltem a cuccokat a fenti szállásra a többiekhez. Reggel napfelkelte előtt kimentem már egyszer, azóta még egyszer, és most filózom, hogy kimegyek-e még ma. A deszka még lent van, és csak este hétkor kell indulni (most 5 óra van), viszont a telihold miatt az év egyik legalacsonyabb apálya vár, ami azt jelenti, hogy elég veszélyes a téma, mert a térdig érő vízben törnek a két méteres hullámok, és a padló korallból van. Viszont ugye megyek haza Sztálinvárosba, úgyhogy jó ideig nem lesz szörf :( Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e merszem.
 Így vagy úgy, megtudjátok előbb-utóbb! :)

Gili ismét

Az úgy volt, hogy az előrejelzés szerint két napig nem jött swell (hullámzás) Balira, úgyhogy terv készült, mi legyen az alternatíva. A társaság nagy része elment búvárkodni, de nekem valahogy nem volt kedvem hozzá. Egy kisebb társaság meg ment Gili Trawanganra, de ott már voltam, úgyhogy nem láttam benne a perspektívát. Aztán reggel annyira nem volt hullám, hogy arra gondoltam: hátha Gili-n működik a törés, és akkor kiköszörülhetem a múltkori csorbát. Az utazós társaság akkorra már leapadt két lányra: Szilvire és Zsanira, ígyhát velük indultam el Gilire. :)

Az út a szokásos módon nagyon döcögősen indult: reggel nem jött meg a taxi, amit rendeltünk, aztán rossz kikötőbe mentünk, aztán lekéstük a hajót, aztán épphogy-rohanva sikerült mégis visszaérni Sanurba, és elkapni a katamaránt, aztán irány Gili. Mivel az utolsó hajó Giliről vissza Balira délután 1-kor indul, ezért a tervezett néhány órás ottlétünk a késések miatt úgy fél órára zsugorodott volna. Ezt elkerülendő kitaláltuk, hogy inkább már akkor ott alszunk, és kiélvezzük a hely adottságait. Ebből már egyenesen következett, hogy ha egy napra vagyunk ilyen szép helyen, akkor a pénz nem számít, vegyünk ki valami nagyon szép szobát. Ezért elkezdtünk szépen dél felé sétálni, mert északabbra vannak az olcsóbb szállások, délebbre meg a drágábbak. Megnéztünk kb. 6-7 szállást, mert ott egymás hegyén-hátán vannak, és ahogy egyre szebbeket láttunk, egyre inkább vérszemet kaptunk. Ez a magyarázata annak, hogy alábbi, azóta ezerszer röhögve elismételt kifejezések konkrétan elhangzottak (persze leginkább poénból):
- We do not sleep in standard room!
- Does it come with a private pool?
- Please fix the waterfall, as soon as possible!

Mire megtaláltuk álmaink szállását, már a sziget déli csücskében voltunk. :) Kivettünk egy "villát" Gili Trawangan egyik legdrágább resortjában két hatalmas hálószobával, nappalival, két fürdővel, és saját medencével! :) Nem mondom meg, mennyibe került, de ha leosztom három főre, akkor is majdnem 10-szer annyit fizettem, mint amennyiért Balanganon megszálltam a kunyhóban. Mindegy, egyszer ilyet is kell. :)

Itt van róla néhány kép, de nem igazán adja át a hely burzsujságát, úgyhogy itt egy link is, annak, akit érdekel: http://www.thetrawangan.com/resort-accommodation-villas-gili-trawangan/two-bedroom-villas.html

It comes with a private pool

 A lányok most tudták meg, hogy még MELEGVÍZ is van.
Ilyet eddig még Indonéziában nem tapasztaltunk.

Hullám nem volt, másnap reggel meg a nap nem sütött, úgyhogy se nem szörföztünk, se nem snorkeleztünk, csak ettünk jókat (Az egyik helyen Zsani olasz-, Szilvi amerikai-, én meg mexikói kaját - csak hogy prezentáljuk a non-konformizmus esszenciáját), meg fürödtünk az óceánban, meg a medencében, meg buliztunk, meg aludtunk.

Naplemente után

A sziget déli része elég nyugis. Nincs ott semmi, csak fehér homok, türkiz víz, a háttérben Lombok sötétkék hegyei, és az egészet finoman belengi a pénz szaga. :) Ezért a party érdekében északabbra kellett húzódnunk, és vegyülni a sok "északival", azaz a közönséges halandókkal! Jáj! :) A party végülis nem volt rossz, de azért nem emelkedett ki az atomrészeg balti túristák átlagos bulijai közül.

Reggel aztán feltápászkodtunk, elfogyasztottuk a pompás reggelit, fürödtünk még egy keveset, aztán irány vissza Balira.

Reggeli után, pálmaerdő előtt

A háttérben Lombok

Ha van rá igény, akkor a készült kb. 300 képből rakok még ki majd az albumba.