Eddig ezeket a töréseket látogattam meg:
2011. április 20., szerda
2011. április 18., hétfő
A méltó befejezés
Eléggé paráztam, de azért csak kieveztem még egyszer utoljára. A víz tényleg nagyon sekélyen törik a korallon, viszont a hullámok annyira tökéletesek, hogy idevonzanak mindenkit a környékről: csak azon az egy törésen 20-25, elég profi arc várja a csöveket. A látvány minden eddigi szörfözésemet felülmúlja (nem számítottam rá, hogy ilyen lehet): A nap korongja lassan hozzáér a láthatárhoz, és mivel onnan jönnek a hullámok is, az aranyhíd szép egyenletesen hullámzik. A Nappal szemben a hegyoldalon zöldellnek a pálmafák, alatta sorakoznak a kunyhók. Fölöttük a napnál kétszer nagyobbnak látszó telihold épp kel föl, és az is tükröződik a vízen (!!) (Tényleg, tegnap este láttam életemben először halo-jelenséget úgy, hogy a Hold volt a fényforrás.) Ahogy a hatalmas hullámokba duck-dive-nál benyomom a deszkát, a függőleges falon keresztül látom a lemenő napot, aztán amikor bemerülök a vízbe, akkor a víz alól is látszik! :) Jelzőket nem nagyon találok, de legyen annyi elég, hogy ezt szerintem még az én memóriámmal sem lehet elfelejteni soha.
Ja, és az már csak hab a tortán, hogy a nagyon erős mezőny dacára sikerül két gyönyörű glassy hullámot elkapnom, és aztán szaladok is kifelé, szerelem szét a deszkát, mert megy a transport (nem taxi!) a reptérre.
Nem hiszem, hogy fog még említésre méltó dolog történni, úgyhogy itt be is fejezem. Szörföshöz méltóan azt hiszem csak egy megfelelő jókívánság van:
Cső! :)
Ja, és az már csak hab a tortán, hogy a nagyon erős mezőny dacára sikerül két gyönyörű glassy hullámot elkapnom, és aztán szaladok is kifelé, szerelem szét a deszkát, mert megy a transport (nem taxi!) a reptérre.
Nem hiszem, hogy fog még említésre méltó dolog történni, úgyhogy itt be is fejezem. Szörföshöz méltóan azt hiszem csak egy megfelelő jókívánság van:
Cső! :)
2011. április 17., vasárnap
The beginning of the end
Man Sis kunyhójából kipakoltam, kifizettem a szállást, a kajákat, és felcipeltem a cuccokat a fenti szállásra a többiekhez. Reggel napfelkelte előtt kimentem már egyszer, azóta még egyszer, és most filózom, hogy kimegyek-e még ma. A deszka még lent van, és csak este hétkor kell indulni (most 5 óra van), viszont a telihold miatt az év egyik legalacsonyabb apálya vár, ami azt jelenti, hogy elég veszélyes a téma, mert a térdig érő vízben törnek a két méteres hullámok, és a padló korallból van. Viszont ugye megyek haza Sztálinvárosba, úgyhogy jó ideig nem lesz szörf :( Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e merszem.
Így vagy úgy, megtudjátok előbb-utóbb! :)
Így vagy úgy, megtudjátok előbb-utóbb! :)
Gili ismét
Az úgy volt, hogy az előrejelzés szerint két napig nem jött swell (hullámzás) Balira, úgyhogy terv készült, mi legyen az alternatíva. A társaság nagy része elment búvárkodni, de nekem valahogy nem volt kedvem hozzá. Egy kisebb társaság meg ment Gili Trawanganra, de ott már voltam, úgyhogy nem láttam benne a perspektívát. Aztán reggel annyira nem volt hullám, hogy arra gondoltam: hátha Gili-n működik a törés, és akkor kiköszörülhetem a múltkori csorbát. Az utazós társaság akkorra már leapadt két lányra: Szilvire és Zsanira, ígyhát velük indultam el Gilire. :)
Az út a szokásos módon nagyon döcögősen indult: reggel nem jött meg a taxi, amit rendeltünk, aztán rossz kikötőbe mentünk, aztán lekéstük a hajót, aztán épphogy-rohanva sikerült mégis visszaérni Sanurba, és elkapni a katamaránt, aztán irány Gili. Mivel az utolsó hajó Giliről vissza Balira délután 1-kor indul, ezért a tervezett néhány órás ottlétünk a késések miatt úgy fél órára zsugorodott volna. Ezt elkerülendő kitaláltuk, hogy inkább már akkor ott alszunk, és kiélvezzük a hely adottságait. Ebből már egyenesen következett, hogy ha egy napra vagyunk ilyen szép helyen, akkor a pénz nem számít, vegyünk ki valami nagyon szép szobát. Ezért elkezdtünk szépen dél felé sétálni, mert északabbra vannak az olcsóbb szállások, délebbre meg a drágábbak. Megnéztünk kb. 6-7 szállást, mert ott egymás hegyén-hátán vannak, és ahogy egyre szebbeket láttunk, egyre inkább vérszemet kaptunk. Ez a magyarázata annak, hogy alábbi, azóta ezerszer röhögve elismételt kifejezések konkrétan elhangzottak (persze leginkább poénból):
- We do not sleep in standard room!
- Does it come with a private pool?
- Please fix the waterfall, as soon as possible!
Mire megtaláltuk álmaink szállását, már a sziget déli csücskében voltunk. :) Kivettünk egy "villát" Gili Trawangan egyik legdrágább resortjában két hatalmas hálószobával, nappalival, két fürdővel, és saját medencével! :) Nem mondom meg, mennyibe került, de ha leosztom három főre, akkor is majdnem 10-szer annyit fizettem, mint amennyiért Balanganon megszálltam a kunyhóban. Mindegy, egyszer ilyet is kell. :)
Itt van róla néhány kép, de nem igazán adja át a hely burzsujságát, úgyhogy itt egy link is, annak, akit érdekel: http://www.thetrawangan.com/resort-accommodation-villas-gili-trawangan/two-bedroom-villas.html
 |
| It comes with a private pool |
 |
| A lányok most tudták meg, hogy még MELEGVÍZ is van. Ilyet eddig még Indonéziában nem tapasztaltunk. |
Hullám nem volt, másnap reggel meg a nap nem sütött, úgyhogy se nem szörföztünk, se nem snorkeleztünk, csak ettünk jókat (Az egyik helyen Zsani olasz-, Szilvi amerikai-, én meg mexikói kaját - csak hogy prezentáljuk a non-konformizmus esszenciáját), meg fürödtünk az óceánban, meg a medencében, meg buliztunk, meg aludtunk.
 |
| Naplemente után |
A sziget déli része elég nyugis. Nincs ott semmi, csak fehér homok, türkiz víz, a háttérben Lombok sötétkék hegyei, és az egészet finoman belengi a pénz szaga. :) Ezért a party érdekében északabbra kellett húzódnunk, és vegyülni a sok "északival", azaz a közönséges halandókkal! Jáj! :) A party végülis nem volt rossz, de azért nem emelkedett ki az atomrészeg balti túristák átlagos bulijai közül.
Reggel aztán feltápászkodtunk, elfogyasztottuk a pompás reggelit, fürödtünk még egy keveset, aztán irány vissza Balira.
 |
| Reggeli után, pálmaerdő előtt |
 |
| A háttérben Lombok |
Ha van rá igény, akkor a készült kb. 300 képből rakok még ki majd az albumba.
2011. április 15., péntek
13-dika
Most épp megyek vissza Gilire, úgyhogy nincs sok időm, csak annyi, hogy leírjam: 13-dika volt a legeslegjobb szörfös nap ever: reggel Ulu, este Balangan, és kb. minden sikerült, amit bepróbáltam. Mármint próbáltam beadni! :)
Készült néhány fotósorozat, de mondanom sem kell, hogy a szörf kamera pont akkor nem vett fel egy videót se. Viszont azóta egyszer lecsúsztam a deszkáról, és tökkel letörtem a kamerát! :) Még jó hogy van rajt biztonsági heveder...
Egy képet kirakott Zsóka a Facebookra (talán itt eléritek: http://www.facebook.com/#!/photo.php?fbid=10150154743377333&set=o.154082234655988&type=1&theater), a többit viszont egyelőre még kérték, hogy ne publikáljam, szóval majd később.
Készült néhány fotósorozat, de mondanom sem kell, hogy a szörf kamera pont akkor nem vett fel egy videót se. Viszont azóta egyszer lecsúsztam a deszkáról, és tökkel letörtem a kamerát! :) Még jó hogy van rajt biztonsági heveder...
Egy képet kirakott Zsóka a Facebookra (talán itt eléritek: http://www.facebook.com/#!/photo.php?fbid=10150154743377333&set=o.154082234655988&type=1&theater), a többit viszont egyelőre még kérték, hogy ne publikáljam, szóval majd később.
2011. április 12., kedd
Özönvíz
Tegnap este lent kajáltunk a parton, aztán mentem volna haza, de nem lehetett: az ideiglenes folyó, ami a monszuntól jött létre a beach közepén, annyira megduzzadt, hogy konrétan nem tudtam átjutni rajt! A feléig eljutottam, de onnan már kb. combig ért, és úgy száguldott, mint egy hegyi folyó, amin raftingolnak. Notebookkal a hátamon ezt már nem tudtam bevállalni. Úgyhogy irány inkább a fenti bungalló, ott elcsöveztem a teraszon kölcsönpóló és törölközők segítségével. Az egész jó is lett volna, ha a tető nem eresztett volna, és az eső nem vert volna be. Így kb. csak két órát aludtam, és elég gyengének érzem magam, úgyhogy most úgy néz ki, hogy nem tudom bevállalni a reggeli Ulut a többiekkel. :(((
Sose hittem volna, hogy leszek valaha ilyen érett felnőtt! :)
Sose hittem volna, hogy leszek valaha ilyen érett felnőtt! :)
2011. április 11., hétfő
Vicces
dZének van egy Balázs nevű ismerőse, akit Balinak hív. Ez a magyarázata az alábbi vicces kontakt-listának:
 |
| dZé contact list |
Lizstelasz
Na, már itt vannak a képek, az eső meg ömlik, úgyhogy nincs jobb dolgom, mint kirakni:
 |
| Lizstelasz |
 |
| Szuperzöld |
 |
| Néha annyira király fotókat csinálok! :) |
Uluwatu
Ma volt az eddigi legjobb nap, JUHUUUU! Örüljetek velem! :) Nemrég értünk vissza Uluwaturól. Mivel írtam már, hogy milyen szép, meg milyen félelmetes, meg stb., ezért inkább csak ezt a három képet rakom ki, amit konkrétan pénzért vásároltam :) A három kép kb. 1 másodperc alatt készült egy hullámon. Az igazán nagy hullámokra nem mertem rámenni, de majd talán legközelebb.
Ubud
Tegnap lejöttek hozzám néhányan, és ott kajáltunk a parton. Nagyon tetszett mindenkinek, úgyhogy holnap is megismételjük. Gyertyafény, morajló óceán, jó kaja, nyugi. Aztán előkerült Captain Morgan is, és onnan némi biliárdozás után már egyenes út vezetett Kutára természetesen a Sky Gardenbe. Király volt a party - azt hiszem. Már elindultunk haza, de mégis inkább visszafordultunk, mert még csak reggel 4 volt, és 6-kor kellett csak kelni, hogy induljunk Ubudba. Nem bizonyult jó döntésnek, mert egy hely kivételével mind bezárt, és amelyik nem, az akkor kapcsolta fel a világítást, és állította le a zenét, amikor megkaptuk a kör piát (jó fejek, hogy még kiszolgáltak...). Ezután az egyik taxiban kiszúrtuk Attilát, aki elkóbászolt már korábban, beugrottunk mellé a taxiba, és irány Balangan.
Gyors reggeli, aztán irány az egész napos buszos kirándulás (!!). Megint eszembe jutott, hogy a "véletlenek milyen fura összejátszása kellett" ahhoz, hogy én most itt legyek, és ne a medence partján masszíroztassam magam. Ráadásul végig ömlött az eső. Valami elefánt rezervátumba mentünk olyan utakon, amiken épp volt aszfalt, megfordulni nem lehetett, mindenhol dzsungel. Az elefántokat fél óra tárgyalás után inkább leszartuk, irány a vulkán. Gondoltam, hogy ki se szállok, de aztán mégis, és a gyönyörű, bár nagyon ködös kilátást már egy olyan étteremben élvezhettem, aminek a higiéniája és a design-ja is kb. megegyezett a lepsényi MÁV állomás nem restijével, hanem inkább a budijával. Mindenhol legyek voltak (a szalvéták között is légytetemek), már a miliőtől majdnem kidobtam a taccsot (persze a nem alvás sem sokat segített). Gondoltam, gyorsan eszem valamit, aztán elfutok, nehogy azonnal ki is hányjam. Így is tettem hát, kb. a kaja egyharmadát ettem meg, aztán tipli. Ja, itt még egy pókot is láttam. :(
Az eső ömlött tovább, de már legalább szép dolgokat láttunk: vízesések mindenfelé, leginkább az út közepén, a végén már egy folyóban mentünk gyakorlatilag. Mindenhol szakadékok, egy helyen annyira leszakadt az út, hogy konkrétan átláttunk az aszfalton levő kb. 5 méteres lyukon keresztül a mélységbe. Átmentünk egy olyan hídon, amitől gyakorlatilag az egész busz sikoltozott, olyan magasan ment, és olyan szűk volt, hogy a buszról úgy tűnt, nincs is alattunk semmi. Aztán elértünk Ubud-ba, ahol tavaly is voltam, csak valami hihetetlen ok miatt nem láttam az egyetlen dolgot, amit balin meg akartam nézni, azaz a híres rizsteraszos részt. Most nincs itt a fotó, de a neten azért elég sokat találni:
Ezután mindenki rohant a piacra, ami szerintem egy putri szar, úgyhogy én inkább beültem az egyik jánnyal a legelső étterembe, ahol az eddigi legkultúráltabb kiszolgálást, és toronymagasan a legjobb kaját ettem. Aztán mivel még mindenki vásárolt vagy három óráig, felszáltam a buszra, és aludtam.
Hazafelé nem volt sok érdekes, csak annyi, hogy át kellett szállni a motorokra, és úgy hazamenni Balangan központból. Tapasztalataimat így foglalnám össze: ha valaki azt mondja, indulj el motorral éjszaka, ömlő esőben, félmeztelenül, bukósisak és mindenféle szemüveg nélkül: válaszold azt, hogy nem.
Gyors reggeli, aztán irány az egész napos buszos kirándulás (!!). Megint eszembe jutott, hogy a "véletlenek milyen fura összejátszása kellett" ahhoz, hogy én most itt legyek, és ne a medence partján masszíroztassam magam. Ráadásul végig ömlött az eső. Valami elefánt rezervátumba mentünk olyan utakon, amiken épp volt aszfalt, megfordulni nem lehetett, mindenhol dzsungel. Az elefántokat fél óra tárgyalás után inkább leszartuk, irány a vulkán. Gondoltam, hogy ki se szállok, de aztán mégis, és a gyönyörű, bár nagyon ködös kilátást már egy olyan étteremben élvezhettem, aminek a higiéniája és a design-ja is kb. megegyezett a lepsényi MÁV állomás nem restijével, hanem inkább a budijával. Mindenhol legyek voltak (a szalvéták között is légytetemek), már a miliőtől majdnem kidobtam a taccsot (persze a nem alvás sem sokat segített). Gondoltam, gyorsan eszem valamit, aztán elfutok, nehogy azonnal ki is hányjam. Így is tettem hát, kb. a kaja egyharmadát ettem meg, aztán tipli. Ja, itt még egy pókot is láttam. :(
Az eső ömlött tovább, de már legalább szép dolgokat láttunk: vízesések mindenfelé, leginkább az út közepén, a végén már egy folyóban mentünk gyakorlatilag. Mindenhol szakadékok, egy helyen annyira leszakadt az út, hogy konkrétan átláttunk az aszfalton levő kb. 5 méteres lyukon keresztül a mélységbe. Átmentünk egy olyan hídon, amitől gyakorlatilag az egész busz sikoltozott, olyan magasan ment, és olyan szűk volt, hogy a buszról úgy tűnt, nincs is alattunk semmi. Aztán elértünk Ubud-ba, ahol tavaly is voltam, csak valami hihetetlen ok miatt nem láttam az egyetlen dolgot, amit balin meg akartam nézni, azaz a híres rizsteraszos részt. Most nincs itt a fotó, de a neten azért elég sokat találni:
Ezután mindenki rohant a piacra, ami szerintem egy putri szar, úgyhogy én inkább beültem az egyik jánnyal a legelső étterembe, ahol az eddigi legkultúráltabb kiszolgálást, és toronymagasan a legjobb kaját ettem. Aztán mivel még mindenki vásárolt vagy három óráig, felszáltam a buszra, és aludtam.
Hazafelé nem volt sok érdekes, csak annyi, hogy át kellett szállni a motorokra, és úgy hazamenni Balangan központból. Tapasztalataimat így foglalnám össze: ha valaki azt mondja, indulj el motorral éjszaka, ömlő esőben, félmeztelenül, bukósisak és mindenféle szemüveg nélkül: válaszold azt, hogy nem.
2011. április 9., szombat
Megjött a swell
Ma mégsem mentünk Ulura, mert túl nagy volt a swell. Vagy lehet hogy tegnap akartunk? Nem emlékszem, lehet, hogy kimaradt egy nap. Végülis mindegy. Most épp megint a masszázsra várok, csak most balinézre, mert a thai hatását még mindig érzem, abból elég néhány naponta egy.
Mindenesetre ma volt az első igazi Bali nap: nem esett reggel az eső, hanem sütött a nap! Emellett megérkezett a durvaság, amit napok óta várunk: kb. 2,5 méteres hullámok, néha nagyobb bombákkal. Nekem ez már túl sok sajna, nagyon félelmetes. De azért büszke vagyok magamra, hogy legalább bevállaltam. Összesen három hullámot kaptam el, de öregedtem egy évet azalatt az összesen 10 másodperc alatt. Remélem valaki csinált fotókat, mert gyönyörűen néznek ki ezek a monstrumok, ahogy tökéletesen párhuzamosan jönnek a part felé. Inkább most csinálok gyorsan néhány fotót, biztos, ami biztos! :)
Na, meg is jöttem, itt van ez a két fotó, most csináltam őket. Nem a legjobbak, de azért legalább valami. A hullámok egész barátságosnak tűnnek, de azért érdemes megnézni az alsó képen, hogy mekkorák az emberek. :)
Mindenesetre ma volt az első igazi Bali nap: nem esett reggel az eső, hanem sütött a nap! Emellett megérkezett a durvaság, amit napok óta várunk: kb. 2,5 méteres hullámok, néha nagyobb bombákkal. Nekem ez már túl sok sajna, nagyon félelmetes. De azért büszke vagyok magamra, hogy legalább bevállaltam. Összesen három hullámot kaptam el, de öregedtem egy évet azalatt az összesen 10 másodperc alatt. Remélem valaki csinált fotókat, mert gyönyörűen néznek ki ezek a monstrumok, ahogy tökéletesen párhuzamosan jönnek a part felé. Inkább most csinálok gyorsan néhány fotót, biztos, ami biztos! :)
Na, meg is jöttem, itt van ez a két fotó, most csináltam őket. Nem a legjobbak, de azért legalább valami. A hullámok egész barátságosnak tűnnek, de azért érdemes megnézni az alsó képen, hogy mekkorák az emberek. :)
Balangan ötödik nap
Ma reggel arra ébredtem, hogy leszakadt az ég, elmosta a fél partot, és bemosta a vízbe az összes homokot,
úgyhogy most az óceán úgy néz ki, mint egy iszapbírkózás talaja. A hullámok viszont legalább szépek. :) Nincs kedvem szarrá ázni fölöslegesen, úgyhogy inkább megvárom, amíg a tábor lejön a partra, akkor talán én is kidugom az orrom a szobából. Addig csak ülök az ágyamon, a nyitott ajtón keresztül nézem a szörfösöket, és közben megnézek egy epizód Death Note-ot is.
Ja tényleg, tegnap Japánban megint földrengés volt, úgyhogy a szokásosnál parásabban jöttem le a partra aludni, mert azt az 5000 km-t egy lökéshullám megteszi 7 óra alatt, nem akartam arra ébredni, hogy rámdől a ház. De nem dőlt. :) Meg azt is kezdem megszokni, hogy a fönti házból, ahol a többiek vannak, kb 5 percet kell sétálni egy erdős részen keresztül egy föld (sár) úton, mindenféle fény nélkül. Azaz persze a csillagok, a Hold, meg a fényzennyezés ad fényt, de ha felhős az ég, akkor azért elég trükkös a lejutás.
Elvileg ma délután megyünk Ulura. Nem lesz nagy swell, de Ulu azért még így is parás. Nincs beach egyáltalán, csak egy rohadt nagy sziklás hegy. Egy barlangból lehet kievezni a törésre, ahol kapásból elkap egy áramlat, ami vagy 100 métert visz északra a 100 méteres sziklákkal szembe. Ott kell rendületlenül tovább evezni kifelé, és amikor az áramlat elenged, akkor lehet elkezdeni visszaevezni délre, a töréshez. A hullám az egyik legszebb a világon, a fenék viszont éles korallokkal van tele. A szörf minősége, ahogy a wannasurf.com írja: Totally Epic.
Este elmentünk még egy surf outletbe, amit Surfers Paradise-nak hívnak, mint a várost a Gold Coaston.
Kénytelen voltam venni egy új surf pad-et a deszkámra, mert a másik már annyira leszakadt, hogy tényleg le kellett cserélni. A surf pad az érdes rész a deszka hátán, amire az ember a hátsó lábát rakja. A nagyrésze már tavaly leszakadt, de eddig még használható volt.
úgyhogy most az óceán úgy néz ki, mint egy iszapbírkózás talaja. A hullámok viszont legalább szépek. :) Nincs kedvem szarrá ázni fölöslegesen, úgyhogy inkább megvárom, amíg a tábor lejön a partra, akkor talán én is kidugom az orrom a szobából. Addig csak ülök az ágyamon, a nyitott ajtón keresztül nézem a szörfösöket, és közben megnézek egy epizód Death Note-ot is.
Ja tényleg, tegnap Japánban megint földrengés volt, úgyhogy a szokásosnál parásabban jöttem le a partra aludni, mert azt az 5000 km-t egy lökéshullám megteszi 7 óra alatt, nem akartam arra ébredni, hogy rámdől a ház. De nem dőlt. :) Meg azt is kezdem megszokni, hogy a fönti házból, ahol a többiek vannak, kb 5 percet kell sétálni egy erdős részen keresztül egy föld (sár) úton, mindenféle fény nélkül. Azaz persze a csillagok, a Hold, meg a fényzennyezés ad fényt, de ha felhős az ég, akkor azért elég trükkös a lejutás.
Elvileg ma délután megyünk Ulura. Nem lesz nagy swell, de Ulu azért még így is parás. Nincs beach egyáltalán, csak egy rohadt nagy sziklás hegy. Egy barlangból lehet kievezni a törésre, ahol kapásból elkap egy áramlat, ami vagy 100 métert visz északra a 100 méteres sziklákkal szembe. Ott kell rendületlenül tovább evezni kifelé, és amikor az áramlat elenged, akkor lehet elkezdeni visszaevezni délre, a töréshez. A hullám az egyik legszebb a világon, a fenék viszont éles korallokkal van tele. A szörf minősége, ahogy a wannasurf.com írja: Totally Epic.
Este elmentünk még egy surf outletbe, amit Surfers Paradise-nak hívnak, mint a várost a Gold Coaston.
 |
| 6-7 méteres szörf-istenség a Surfers Paradise bejárata előtt |
Kénytelen voltam venni egy új surf pad-et a deszkámra, mert a másik már annyira leszakadt, hogy tényleg le kellett cserélni. A surf pad az érdes rész a deszka hátán, amire az ember a hátsó lábát rakja. A nagyrésze már tavaly leszakadt, de eddig még használható volt.
 |
| A trónkövetelő új ruhája |
2011. április 7., csütörtök
Táj
Nyilván én éltem szatyorban, és már mindenki volt thai manual masszázson, de azért nekem tudtak meglepetést okozni. Az igaz, hogy pont azért nem balinéz masszázst választottam, mert tavaly az nem fájt eléggé, ezért gondoltam nem elég hatékony, de azért ez minden határon túlment. Összetörték az összes csontomat, kitépkedték kezem-lábam, mint a bogaraknak. Amikor épp csillagokat láttam, hátranéztem, és látom hogy a csajszi a hátamon áll, és úgy döngöli szegény megfáradt izmaimat. Azért az sokat segített, hogy láttam a halvány fényeket a medence partján, meg hallottam az óceán morajlását. :)
Szerintem ezen túl minden nap kérek masszázst.
Szerintem ezen túl minden nap kérek masszázst.
Balangan negyedik nap
Ma délelőtt retek szörf volt, de délután egész jó lett. De mindenekelőtt ma sikerült felszerelni a GoPro kamerát a Trónkövetelőre, úgyhogy van már néhány videó arról, ahogy szörfözök - a deszka szemszögéből. Persze nem töltöm fel, de aztán majd egyszer lehet hogy mégis. Itt van egy kép róla, hogy milyen, amikor még be se mentem a vízbe. Mert ez a kamera fotózni is tud ám!
Na, megyek, mert a medence partján levő masszázs-kunyhóban épp én vagyok soron.
:)
 |
| A kunyhók a parton a Trónkövetelő szemszögéből |
Na, megyek, mert a medence partján levő masszázs-kunyhóban épp én vagyok soron.
:)
2011. április 6., szerda
Random pic 1
Hát aki szörfözik, az ettől most utálni fog. Ez az a hullám, amire végül nem eveztem ki Gili-Trawanganon, hanem bejöttem a töréstől inkább. Mentségemre legyen mondva, hogy már van zátony-cipőm, úgyhogy most már kimennék.
 |
| Gili Trawangan low tide epic |
Juhúúúúú!
Hát igazán pompás kedvem van!!
5 dolog is van, ami miatt:
5 dolog is van, ami miatt:
- A trópusi nyavalyám ma alábbhagyni látszik, kevéssé produkálva itt nem részletezett tüneteit, valamint az orvosommal :) is kommunikáltam, aki azt mondta, hogy jó eséllyel nem halok bele
- Megírtam az összes blogbejegyzést
- A lenti kép tanúsága szerint nem sok víz volt a zátonyon, ezért nagyon ódzkodtam tőle, meg féltem is (nem, nem annyira mint a póktól), de mégis lementem szörfözni .
- Igen szép hullámok voltak, és volt egy-két kiváló menetem, aminek a végén ki tudtam lőni a hullámból, ráadásul mindezt a naplementében tehettem, teljesen egymagamban az egész parton
- Valamilyen rejtélyes indokból euorópai slágerek ázsiai happy-hardcore feldolgozása szól az étterem hangszóróiból, ami nagyon jókedvűvé tenne magában is :)
 |
| Naplemente apályban a teraszomról fotózva |
Szóval juhúúú! :)
Eat, Pray, Love
Na most annyira sok időm van, hogy ezt a bejegyzést is meg tudom írni. Igazából Gilin ütött szöget a fejembe, csak ott volt jobb dolgom is, mint írni.
Két dologról látom objektíven a valóságot: a cigizés és az egyedül utazó csajok. Mind a kettő egy embertípust takar.
1. Cigizés
Itt MINDENKI cigizik. A helyiek még rendben van, de az elképesztő mennyiségű európai (főleg svéd és holland) túrista is. Nem igazán értettem, ameddig meg nem láttam egy késő harmincas párt, akik épp ültek legy egy asztalhoz a parton, és közben cigiztek. Nem ott gyújtottak rá, hanem úgy érkeztek. Lepakolásnál aztán folyamatosan bénáztak a cigivel, nem tudták hova rakják, és látszott is, hogy még azt sem tudják, hogy kell rendesen tartani. :) És akkor jöttem rá, hogy itt azért cigizik mindenki, mert nyilván sok év után először eljöttek (számukra) a világ végére, hogy itt most két hétig minden tökéletes lesz, és most aztán azt csinálnak, amit akarnak. A gyerekkori lázadás helyett ez egy nine-to-five lázadás, és persze ugyanolyan esetlen, és persze ezért kifejezetten szórakoztató. Hazamennek majd, és egymásnak mesélik majd, hogy mennyire arcába nevettek a halálnak. (Igen, észreveszem, hogy én is sokszor csinálok kb. ugyanilyen hülyeséget)
2. Eat, Pray, Love
Hihetetlen szerencsémre férfi vagyok, ezért megvan az a képességem,. hogy úgy nyilatkozzak egy könyvről, vagy az olvasóiról, hogy akár a borítóját láttam volna! :)
Tehát a valóság: nagyon sok nőt (25-65 között) látok errefelé sétálni egyedül, vagy párban (főleg Gili Trawanganon). Ami önmagában persze egyáltalán nem érdekes, csak az, hogy ezek sose nevetnek, sose mosolyognak, sose néznek a szemembe, vagy bárki másra, csak bambulnak előre, vagy nagyon komoly arcot vágva fontolva haladnak. Ezt sokáig nem értettem, aztán rájöttem a megoldásra. Ezek mind ezt a könyvet olvasták! Aki nem tudná (pl. én), ez a könyv arról szól, hogy valami egy nő önmagát keresve végig utazik a világon, mindenféle őrületesen érdekes kalandba keveredve, a végén kiköt Balin, ahol megnézi a sok templomot, meg konzultál valami füvesemberrel, meg eszik, és gondolom a végén megtalálja önmagát, gól. Ez valami eszetlen érdekes lehet a csajoknak, úgyhogy akinek tele lesz a töke a melóval meg a férfiakkal (gondolom a könyvben az is benne van, hogy "mit nekem férfiak, én magamban is éppoly értékes szél-istennő vagyok), az elutazik Balira valami túrista-gyárba Kutára, és sokat sétál komoly fejjel, aztán hazamegy, és elmeséli a barátnőinek, hogy:
Te, Margit, ISTENIEKET ettem ott! A masszázs valami mennyei volt! Tényleg egy fantasztikus sprirituális átváltozáson mentem keresztül a Hard Rock café 815-ös szobájában, meg a szervezett légkondis-buszos túrákon.
Viccet félretéve: nyilván vannak olyanok is, akik tényleg komolyan gondolják, és egész nap az erdőben meditálnak, és biztos vagyok benne, hogy az hasznos lehet. De úgy gondolom, hogy a legtöbb az egy felszínes szart csinál végig, csak azért, mert benne volt egy könyvben. Persze ezzel nem lenne baj, csak ahelyett, hogy jólérezné magát a szálloda és a sziget nyújtotta örömök között, csak zombiként sétál fel-alá, mert azt hiszi, az az intellektuális. Ahelyett, hogy bevallaná, hogy csak egy kis lazítás kell, és egy kényelmes nyugis hetet szeretne eltölteni. (Egyébként respect az olyan csajoknak, akik egyedül utaznak, ahhoz tényleg nagy bátorság kell - bár az én ideális nő képemtől ez viszonylag messze esik)
Miután ezt végiggondoltam a teóriámat Gilin, még aznap Kután az egyik buszon pont egy marketing manager csaj mögé ültünk, aki elképesztően affektálva elmesélte a hihetetlen élményeit a mellette ülőnek, és kezében mit tartott? Azt a könyvet, bizony. Aztán kiszállt a Hard Rock café szállodánál (inet vettem a fenti példát).
Úúúúbaszki! De rég savaztam már ilyen jót! És nem, egyáltalán nem érdekel a másik oldal! :)
Két dologról látom objektíven a valóságot: a cigizés és az egyedül utazó csajok. Mind a kettő egy embertípust takar.
1. Cigizés
Itt MINDENKI cigizik. A helyiek még rendben van, de az elképesztő mennyiségű európai (főleg svéd és holland) túrista is. Nem igazán értettem, ameddig meg nem láttam egy késő harmincas párt, akik épp ültek legy egy asztalhoz a parton, és közben cigiztek. Nem ott gyújtottak rá, hanem úgy érkeztek. Lepakolásnál aztán folyamatosan bénáztak a cigivel, nem tudták hova rakják, és látszott is, hogy még azt sem tudják, hogy kell rendesen tartani. :) És akkor jöttem rá, hogy itt azért cigizik mindenki, mert nyilván sok év után először eljöttek (számukra) a világ végére, hogy itt most két hétig minden tökéletes lesz, és most aztán azt csinálnak, amit akarnak. A gyerekkori lázadás helyett ez egy nine-to-five lázadás, és persze ugyanolyan esetlen, és persze ezért kifejezetten szórakoztató. Hazamennek majd, és egymásnak mesélik majd, hogy mennyire arcába nevettek a halálnak. (Igen, észreveszem, hogy én is sokszor csinálok kb. ugyanilyen hülyeséget)
2. Eat, Pray, Love
Hihetetlen szerencsémre férfi vagyok, ezért megvan az a képességem,. hogy úgy nyilatkozzak egy könyvről, vagy az olvasóiról, hogy akár a borítóját láttam volna! :)
Tehát a valóság: nagyon sok nőt (25-65 között) látok errefelé sétálni egyedül, vagy párban (főleg Gili Trawanganon). Ami önmagában persze egyáltalán nem érdekes, csak az, hogy ezek sose nevetnek, sose mosolyognak, sose néznek a szemembe, vagy bárki másra, csak bambulnak előre, vagy nagyon komoly arcot vágva fontolva haladnak. Ezt sokáig nem értettem, aztán rájöttem a megoldásra. Ezek mind ezt a könyvet olvasták! Aki nem tudná (pl. én), ez a könyv arról szól, hogy valami egy nő önmagát keresve végig utazik a világon, mindenféle őrületesen érdekes kalandba keveredve, a végén kiköt Balin, ahol megnézi a sok templomot, meg konzultál valami füvesemberrel, meg eszik, és gondolom a végén megtalálja önmagát, gól. Ez valami eszetlen érdekes lehet a csajoknak, úgyhogy akinek tele lesz a töke a melóval meg a férfiakkal (gondolom a könyvben az is benne van, hogy "mit nekem férfiak, én magamban is éppoly értékes szél-istennő vagyok), az elutazik Balira valami túrista-gyárba Kutára, és sokat sétál komoly fejjel, aztán hazamegy, és elmeséli a barátnőinek, hogy:
Te, Margit, ISTENIEKET ettem ott! A masszázs valami mennyei volt! Tényleg egy fantasztikus sprirituális átváltozáson mentem keresztül a Hard Rock café 815-ös szobájában, meg a szervezett légkondis-buszos túrákon.
Viccet félretéve: nyilván vannak olyanok is, akik tényleg komolyan gondolják, és egész nap az erdőben meditálnak, és biztos vagyok benne, hogy az hasznos lehet. De úgy gondolom, hogy a legtöbb az egy felszínes szart csinál végig, csak azért, mert benne volt egy könyvben. Persze ezzel nem lenne baj, csak ahelyett, hogy jólérezné magát a szálloda és a sziget nyújtotta örömök között, csak zombiként sétál fel-alá, mert azt hiszi, az az intellektuális. Ahelyett, hogy bevallaná, hogy csak egy kis lazítás kell, és egy kényelmes nyugis hetet szeretne eltölteni. (Egyébként respect az olyan csajoknak, akik egyedül utaznak, ahhoz tényleg nagy bátorság kell - bár az én ideális nő képemtől ez viszonylag messze esik)
Miután ezt végiggondoltam a teóriámat Gilin, még aznap Kután az egyik buszon pont egy marketing manager csaj mögé ültünk, aki elképesztően affektálva elmesélte a hihetetlen élményeit a mellette ülőnek, és kezében mit tartott? Azt a könyvet, bizony. Aztán kiszállt a Hard Rock café szállodánál (inet vettem a fenti példát).
Úúúúbaszki! De rég savaztam már ilyen jót! És nem, egyáltalán nem érdekel a másik oldal! :)
Balangan második nap
Kelés, szörf, szörf, sok szörf. Tömören.
Délután irány Kuta, bevásárlás. Zsóka szegény nem érzi jól magát, úgyhogy én segítek be Mikinek a konvolyban, ezúttal szükség is van rám, bár csak néhányszor szakadunk szét. Olyanok vagyunk mint egy giliszta: ha szétszakad, mind a két végén van egy-egy Miki, hogy mutassa az utat.
A Kuta Square az egyetlen hely Kután, amit bírok. Csináltam róla egy fotósorozatot, mert olyan szinten csak a szörfről szól, hogy olyat még Hawaiion és Sydneyben sem láttam. Mivel ezek mobilos képek, ki is rakom őket egy albumba, mert azok gyorsan (20 perc) felmennek. Ennek persze az az ára, hogy nem annyira kurvaszar, de azért elég irgalmatlanul ergya minőségűek. Itt egy kép ízelítőnek a lányoknak, és itt a teljes album.
Kizárólag a legszükségesebb dolgok beszerzése a Billabong, Rip Curl és Quiksilver boltokból: sapka elégés ellen, hosszú ujjú rashie leégés ellen, szörf cipő korallok ellen, gatya. Ez utóbbi azért kellett mindenképp, mert egyszerre ízléses és divatos is: fekete alapon rajzolt női alakok a hetvenes évek franciakártya-divatjából. :)))
Megvacsorázunk, aztán irány haza. Az út a reptér leszállópályája után megy el közvetlenül, úgyhogy kétszer is látunk hatalmas gépeket elhúzni úgy 30-40 méterre a fejünk fölött, egyszer nappal, egyszer éjszaka. Na az óriási élmény! Ha valaki emlékszik William Smith Miami című örökbecsű nótájának klipjére, na az kezdődik így.
Hazafelé viszonylag nyugodtan megyünk, kivéve a Balangan utolsó kereszteződésében történt Vérfagyasztó Tragédiát: az egyik lány jobbra kanyarodásnál (balra hajtsnál az a nehezebbik) eldől a bringájával, és bibis lesz a térde. Mondjuk a kereszteződés közepén éjszaka ez tényleg elég ijesztő, de szerencsére nem történik semmi baj. A kereszteződést tájékozódási pontként A Vérfagyasztó Tragédia Helyszíneként használjuk aztán, hogy mindenki értse hogy miről van szó, amikor útvonal magyarázás van.
Este elég sokat iszunk házipálinkát Attila jóvoltából, és még többet fürdünk a medencében. Hajnal felé térek vissza kunyhómba, abszolút nyugisan alszom! :) Viszont nem cserélnék a többiekkel, akiknek egész napos túrája van másnap...
És igen, woohoo! Utolértem magam. Ma má máma van má! A többiek elmentek túrázni, ömlik az eső, én meg megírtam mindent (nagyjából) ami eddig volt. Lehet hogy inet lesznek majd képek is, de azért ez erősen kérdéses. Mert persze lehet, hogy bejegyzés se lesz. :)
Délután irány Kuta, bevásárlás. Zsóka szegény nem érzi jól magát, úgyhogy én segítek be Mikinek a konvolyban, ezúttal szükség is van rám, bár csak néhányszor szakadunk szét. Olyanok vagyunk mint egy giliszta: ha szétszakad, mind a két végén van egy-egy Miki, hogy mutassa az utat.
A Kuta Square az egyetlen hely Kután, amit bírok. Csináltam róla egy fotósorozatot, mert olyan szinten csak a szörfről szól, hogy olyat még Hawaiion és Sydneyben sem láttam. Mivel ezek mobilos képek, ki is rakom őket egy albumba, mert azok gyorsan (20 perc) felmennek. Ennek persze az az ára, hogy nem annyira kurvaszar, de azért elég irgalmatlanul ergya minőségűek. Itt egy kép ízelítőnek a lányoknak, és itt a teljes album.
 |
| 10 méteres Kelly |
Megvacsorázunk, aztán irány haza. Az út a reptér leszállópályája után megy el közvetlenül, úgyhogy kétszer is látunk hatalmas gépeket elhúzni úgy 30-40 méterre a fejünk fölött, egyszer nappal, egyszer éjszaka. Na az óriási élmény! Ha valaki emlékszik William Smith Miami című örökbecsű nótájának klipjére, na az kezdődik így.
Hazafelé viszonylag nyugodtan megyünk, kivéve a Balangan utolsó kereszteződésében történt Vérfagyasztó Tragédiát: az egyik lány jobbra kanyarodásnál (balra hajtsnál az a nehezebbik) eldől a bringájával, és bibis lesz a térde. Mondjuk a kereszteződés közepén éjszaka ez tényleg elég ijesztő, de szerencsére nem történik semmi baj. A kereszteződést tájékozódási pontként A Vérfagyasztó Tragédia Helyszíneként használjuk aztán, hogy mindenki értse hogy miről van szó, amikor útvonal magyarázás van.
Este elég sokat iszunk házipálinkát Attila jóvoltából, és még többet fürdünk a medencében. Hajnal felé térek vissza kunyhómba, abszolút nyugisan alszom! :) Viszont nem cserélnék a többiekkel, akiknek egész napos túrája van másnap...
És igen, woohoo! Utolértem magam. Ma má máma van má! A többiek elmentek túrázni, ömlik az eső, én meg megírtam mindent (nagyjából) ami eddig volt. Lehet hogy inet lesznek majd képek is, de azért ez erősen kérdéses. Mert persze lehet, hogy bejegyzés se lesz. :)
Balangan első nap
Reggel motor bérlés, Fat Yogiba odahozzák a robogót. Irány Balangan, persze térkép nélkül. Viszonylag könnyen idetalálok. Becuccolok a szobámba, ahol az ágyamból látom konkrétan a törést a szörfösökkel, aztán kimegyek a házból, közvetlenül a vízbe, mert épp dagály van, és akkor be-becsapnak a hullámok a ház alá. :) Két dolog fogad itt: egy szomorú - sajnos itt is van szemét (annyira nem durva, mint Kután, de azért zavaró), meg egy vidám: Kb. 5 perc sétára vert tábort a Hilldependent Bali Surf Camp: 26 lelkes szörfözni vágyó fiú és lány, élükön Rigler Miki, és becses neje Zsóka - akikkel Franciaországban is voltunk. Király, most úgyis inkább társasági életet akartam élni.
Gyors szörf, rommá égés, felhólyagosodott alkar, kiváló.
Délután irány Kuta, elkisérem a csapatot a városba, hogy kibéreljenek 24 (!!) robogót. Nem tudom, hogy mennyit meséltem tavaly az itteni közlekedésről, de elég annyit tudni, hogy tapasztalt motorosoknak is van mit szokni ebben a káoszban. Itt viszont egy csomóan kb. sose ültek motoron, este van, korom sötét, és összesen hárman tudjuk az utat vissza Balanganra, ráadásul minden motoron oldalt szörftartó (amivel az egyik lány az első tíz méteren magával visz egy hirdetőtáblát :) ).
24 motor egymás után az kb. egy 50 méter hosszú giliszta. Felajánlom segítségemet a konvolyban, hogy az új citromsárga smiley-s bukósisakommal középen segítem a konvolyt, és ha esetleg szétszakad (komolyan, mennyi esélye van, hogy nem szakad szét??), akkor majd viszem én a kigyó egyik felét. Kb. a harmadik kanyarnál történik meg a szakadás, de aztán mindenki épségben mégis megérkezik haza, 40 perc motorozás után. Igazábó szerintem konkrétan szürreális, hogy mindenki épségben, gond nélkül odaért! :)
Este beszélgetés a társasággal az ő helyükön (étterem, szép medence a szikla tetején, nagyon szép). Szerencsére tök jófejek az emberek (mernék mást írni úgy, hogy itt van vagy 10 notebook ;) ). Szóval tényleg nagyon jó a társaság, néhány Bintang után aztán viszont irány a kunyhó, amitől eléggé parázom először, mert tavaly félóránként riadtam föl szívrohammal, hogy biztos itt a cunami. (A ház kb. belóg a vízbe, annyira közel van az óceánhoz, lent a homokon, viszont mögötte sziklafal van, így biztos nem a túlélők között írnák a nevemet a statisztikába egy szökőár esetén.) De ez most jobb, csak 5:55-perckor ébredek fel (mint ahogy az összes többi lakó a szigeten), mert akkora villám csap be. Automatikusan föl is kelek, kimegyek a szobából, hogy akkor most jön-e a cunami, vagy sem. Nem jött.
Gyors szörf, rommá égés, felhólyagosodott alkar, kiváló.
Délután irány Kuta, elkisérem a csapatot a városba, hogy kibéreljenek 24 (!!) robogót. Nem tudom, hogy mennyit meséltem tavaly az itteni közlekedésről, de elég annyit tudni, hogy tapasztalt motorosoknak is van mit szokni ebben a káoszban. Itt viszont egy csomóan kb. sose ültek motoron, este van, korom sötét, és összesen hárman tudjuk az utat vissza Balanganra, ráadásul minden motoron oldalt szörftartó (amivel az egyik lány az első tíz méteren magával visz egy hirdetőtáblát :) ).
24 motor egymás után az kb. egy 50 méter hosszú giliszta. Felajánlom segítségemet a konvolyban, hogy az új citromsárga smiley-s bukósisakommal középen segítem a konvolyt, és ha esetleg szétszakad (komolyan, mennyi esélye van, hogy nem szakad szét??), akkor majd viszem én a kigyó egyik felét. Kb. a harmadik kanyarnál történik meg a szakadás, de aztán mindenki épségben mégis megérkezik haza, 40 perc motorozás után. Igazábó szerintem konkrétan szürreális, hogy mindenki épségben, gond nélkül odaért! :)
Este beszélgetés a társasággal az ő helyükön (étterem, szép medence a szikla tetején, nagyon szép). Szerencsére tök jófejek az emberek (mernék mást írni úgy, hogy itt van vagy 10 notebook ;) ). Szóval tényleg nagyon jó a társaság, néhány Bintang után aztán viszont irány a kunyhó, amitől eléggé parázom először, mert tavaly félóránként riadtam föl szívrohammal, hogy biztos itt a cunami. (A ház kb. belóg a vízbe, annyira közel van az óceánhoz, lent a homokon, viszont mögötte sziklafal van, így biztos nem a túlélők között írnák a nevemet a statisztikába egy szökőár esetén.) De ez most jobb, csak 5:55-perckor ébredek fel (mint ahogy az összes többi lakó a szigeten), mert akkora villám csap be. Automatikusan föl is kelek, kimegyek a szobából, hogy akkor most jön-e a cunami, vagy sem. Nem jött.
Bali - Márk búcsú
Sanurból taxival vissza Kutára, hova máshova, mint a Fat Yogiba?! Hullámok nincsenek, csak szemét, úgyhogy inkább eszünk. :) A sok-sok indoznéz kaja után irány a meki (!), és a fantasztikus vacsorát a medencében levő víz alatti bárszékeken ülve költjük el. Találkozunk egy jakartai építő mérnökkel, aki mond érdekeseket, de már nem emlékszem rá, hogy miket. :)
Most először egy emeleti szobában lakunk, előttünk a lombkorona, egy kis denevér repked, majszolva a nektárt a virágokból (már este van). Hipp-hopp a jäger is elfogy, és mivel Márk utolsó napja van, nem tudjuk elsumákolni a bulit sem. Irány a fő utca, kb. 15 perc gyalog. Márk beleszeret egy boardshort-ba, amit kénytelenek vagyunk megvenni. Ez két dolgot jelent:
A méreg megteszi a hatását: a következő fél napot ágyban töltöm, egy adag chips, egy kóla, és számtalan epizódnyi Death Note társaságában. Aztán elhatározom hogy kinézek Balanganra (lásd a térképet valamelyik előző bejegyzésből), de nincs erőm motort bérelni, ezért taxival megyek szörfözni (!!!) :D A hullám szar, két óra nézelődés után taxival vissza, de lefoglalom Man Sis kunyhójának óceánra néző szobáját másnapra.
Most először egy emeleti szobában lakunk, előttünk a lombkorona, egy kis denevér repked, majszolva a nektárt a virágokból (már este van). Hipp-hopp a jäger is elfogy, és mivel Márk utolsó napja van, nem tudjuk elsumákolni a bulit sem. Irány a fő utca, kb. 15 perc gyalog. Márk beleszeret egy boardshort-ba, amit kénytelenek vagyunk megvenni. Ez két dolgot jelent:
- séta vissza a Fat Yogiba, aztán vissza a központba, összesen fél órában,
- Márk egész este úgy bulizik, hogy az új gatya be van tűrve az övébe :)
A méreg megteszi a hatását: a következő fél napot ágyban töltöm, egy adag chips, egy kóla, és számtalan epizódnyi Death Note társaságában. Aztán elhatározom hogy kinézek Balanganra (lásd a térképet valamelyik előző bejegyzésből), de nincs erőm motort bérelni, ezért taxival megyek szörfözni (!!!) :D A hullám szar, két óra nézelődés után taxival vissza, de lefoglalom Man Sis kunyhójának óceánra néző szobáját másnapra.
Gili -> Bali
Gilin egyszer próbáltam kimenni a törésre. Nagyon szép csőhullámok voltak, amiből gondoltam is, hogy nagyon sekély kell legyen a víz. Igazam is volt, úgy 100m-re a parttól úgy tudtam csak evezni a deszkán, hogy a kezem hozzáért a korallhoz. Aztán amikor tovább eveztem, és már a deszka uszonyai is leértek (ez kb. 30 centis vízmélységet jelent - másfél-két méteres csövek esetén ez elég sekélynek számít), úgy döntöttem, hogy a következő két hét nyaralást nem kockáztatom csak azért, hogy a wannasurf.com-on bejelölhessem ezt a szigetet is az "i surfed..." térképen. Ígyhát megfutamodtam. Nagyon öregnek éreztem magam, de van amit nem érdemes bevállalni.
Joci! Tudom, de ez csak 7 sor itt a szerkesztőben, kibírod! :)
Szörf helyett inkább körbebiciklizzük a szigetet, ami kb. egy háromnegyed órás elfoglaltság. Érdekes a sziget, de inkább mégse annyira. Van róla egy teljes körbe videó. Majd megnézzük 30-szoros sebességgel.
Útbaejtjük még Lembogan szigetét, úúúúúúú az de durván néz ki! Még a kikötőben is olyan tiszta a víz, mint egy akváriumban. Egy kicsit hasonlít Caprihoz, csak pici házakkal, környezetbe illőbben valamelyest.
Az út végén kikötünk Balin, Sanurban. Az összes sanuri lakos azonnal mosolyogni kezd, hiszen másfél éve én vagyok a legközelebbi dolog Ádibácsihoz és Zsuzsihoz, akiket itt úúúúúgy szeretnek!
Joci! Tudom, de ez csak 7 sor itt a szerkesztőben, kibírod! :)
Szörf helyett inkább körbebiciklizzük a szigetet, ami kb. egy háromnegyed órás elfoglaltság. Érdekes a sziget, de inkább mégse annyira. Van róla egy teljes körbe videó. Majd megnézzük 30-szoros sebességgel.
Aztán irány a hajó, ideje visszamenni Balira. Nagyon szép katamarán, 4 eszetlen nagy motorral. Nagyon szép, nagyon kényelmes. Több mint 60-nal megy a vízen, ami azt jelenti, hogy civilizált helyen maximum biztonsági övvel lehetne utazni rajta. De nem itt! :) Lehet sétálgatni, csúszós létrán a felső szintre mászni, miközben pattog a hullámokon, lábat lógatni hátrafelé, minden. Totálisan életveszéles. Le is fejeltem, lerúgtam, lemindentcsináltam mindennel. De totálisan megérte. Egy képet megpróbálok erről mégiscsak felrakni:
 |
| A fenti VIP rész-re egy függőleges, vízes alumínium létrán lehet feljutni |
Az út végén kikötünk Balin, Sanurban. Az összes sanuri lakos azonnal mosolyogni kezd, hiszen másfél éve én vagyok a legközelebbi dolog Ádibácsihoz és Zsuzsihoz, akiket itt úúúúúgy szeretnek!
Gili második nap
Mivel a szállást ilyen egyszerűen oldottuk meg a helyi tradicionális ír szállóba (Tyr na nOg), és a pókos szállás második napjának árát is egyszerűen visszakaptuk, ezért egyszerű napnak deklaráljuk a napot. És valóban, minden egyszerűen ment, mindenfajta szívás, hosszú alkudozás, balszerencse nélkül:
Szép nap.
- egyszerű reggeli,
- egyszerű üvegfenekű hajós snorkel túra a Gili Medo és a Gili Air szigetek érintésével
- egyszerű teki megtalálás (összesen négy tekit láttam),
- egyszerű kikötés Gili Air-on, majd ott gombokért csecsebecse vásárlás az ebédlőasztalnál,
- egyszerű ebéd (barracuda steak. A barracuda így néz ki: http://malialitman.files.wordpress.com/2010/11/barracuda.jpg, és konkrétan raver-zöld szálkái vannak. Na majd megmutatom),
- egyszerű vacsi
- egyszerű teki sanctuary látogatás (teknősöket nevelnek 1-2 éves korukig, hogy újranépesítsék a környéket),
- egyszerű farewell letter írás a medence partján
- egyszerű vacsora, majd rejtvényfejtés, és fürdés estig
Szép nap.
Gili első nap
A Gili-szigetek három, egyenként max 3km-es szigetből áll, Lombok parjaihoz közel. K ét érdekes adat a szigetekről:
Kaja az indonézekkel, akikkel a motoroson haverkodtunk össze, aztán alvás. Lenne, ha a Márk dramaturgiailag igen jó érzékkel nem bámulná a plafont, nyomatékosítva azt az "úbazmeg" tömör hangulat-színező szóval. Úgy néz ki, nekünk is van egy szép trópusi pókicánk, ez is kb. akkora mint a kertben, csak fekete. Hőseink ekkor NYILVÁN azonnal elhagyják a helyiséget, szólván a front office managernek, hogy vakációjuk lévén a probléma megoldást szüneteltetnÁk. Igen, félősök vagyunk, nagyon. :) Ez van.
Ember jön, bizergál, pók beesik a plazmatévé mögé. Én nem mertem nézni az akciót, de szerencsére Márkunk igen, úgyhogy figyelmezteti az épp távozóban levő munkavállalót, hogy attól, hogy a pókica nem látszik, mi még TUDJUK, hogy a TV mögött van, úgyhogy oldja meg. Aztán megoldja, szegény pókica áldozatul esik, és az úgy 100, kb. mm-es kicsinye közül még úgy 50 is. Nem úgy a másik 50, amik szétszaladgálnak a szobában. De ezen már csak kacagok. Az éjszaka meglepően rettegés nélküli, reggel már egész megszoknánk a szobát, amikor márk papucsából kiugrik Ica tesója, és beszalad a szekrény alá. Ekkor, a 2006-os harlemi mentőakcióhoz kisértetiesen hasonlóan, kb. 40 perc alatt találunk egy másik szállást, 5-ször annyi pénzért megvásárolva lelki nyugalmunkat. Inet már minden szuper lesz Gilin.
- Rendőrök száma a szigeteken: 0
- Motoros járművek szám a szigeteken: 0 (csak bringa és lovas kordé)
Kaja az indonézekkel, akikkel a motoroson haverkodtunk össze, aztán alvás. Lenne, ha a Márk dramaturgiailag igen jó érzékkel nem bámulná a plafont, nyomatékosítva azt az "úbazmeg" tömör hangulat-színező szóval. Úgy néz ki, nekünk is van egy szép trópusi pókicánk, ez is kb. akkora mint a kertben, csak fekete. Hőseink ekkor NYILVÁN azonnal elhagyják a helyiséget, szólván a front office managernek, hogy vakációjuk lévén a probléma megoldást szüneteltetnÁk. Igen, félősök vagyunk, nagyon. :) Ez van.
Ember jön, bizergál, pók beesik a plazmatévé mögé. Én nem mertem nézni az akciót, de szerencsére Márkunk igen, úgyhogy figyelmezteti az épp távozóban levő munkavállalót, hogy attól, hogy a pókica nem látszik, mi még TUDJUK, hogy a TV mögött van, úgyhogy oldja meg. Aztán megoldja, szegény pókica áldozatul esik, és az úgy 100, kb. mm-es kicsinye közül még úgy 50 is. Nem úgy a másik 50, amik szétszaladgálnak a szobában. De ezen már csak kacagok. Az éjszaka meglepően rettegés nélküli, reggel már egész megszoknánk a szobát, amikor márk papucsából kiugrik Ica tesója, és beszalad a szekrény alá. Ekkor, a 2006-os harlemi mentőakcióhoz kisértetiesen hasonlóan, kb. 40 perc alatt találunk egy másik szállást, 5-ször annyi pénzért megvásárolva lelki nyugalmunkat. Inet már minden szuper lesz Gilin.
Lombok -> Gili
Gondoltam, a szép képek meg videók színessé tennék az oldalt, de azok még inkább nélkülözhetők, hisz van fantáziátok. Majd kirakom valamikor az albumokat, vagy aki kiváncsi, az átugorhat hozzám, és egy jó citromos Gösser mellet megmutatom a legjobban sikerült 50-et. Szóval most inkább leírom, hogy mi történt az elmúlt igazából fogalmam sincs hány napban.
Lombokon a második reggel is jól telt: felkeltünk 6-kor, müezin, madárcsicsergés, stb. Jeremy jött 6:30-ra, irány Gerupuk, ahol Baharral, és csónakjával irány a törés. Nem tökölök a képekkel, itt van egy a netről: http://images.travelpod.com/users/beachbum78/pura-vida.1153234800.6.jpg
Érdekes így az öböl közepén szörfözni, a legközelebbi part kb. 1km-re van, csak néhány hajó jelenti a viszonylag biztos pont. Miután jól kiszörföztük magunkat, leszerveztük a taxit a sziget északi részébe, ahonnan ment a hajó a Gili-szigetekre. Az út megint eszméletlen szép, magas hegyeken át vezet, így nem csak rizsföldek vannak, hanem nagy dzsungelek, sok szakadékkal, a szakadékok peremén majmokkal. Aztán a kikötővárosban megint megpróbáltak ránksózni jegyeket kb 40 percen keresztül, elég erős pszichikai terrorral fejenként 180.000 rúpiáért, de aztán kitartottunk, és mentünk ócsón.
Lombokon a második reggel is jól telt: felkeltünk 6-kor, müezin, madárcsicsergés, stb. Jeremy jött 6:30-ra, irány Gerupuk, ahol Baharral, és csónakjával irány a törés. Nem tökölök a képekkel, itt van egy a netről: http://images.travelpod.com/users/beachbum78/pura-vida.1153234800.6.jpg
Érdekes így az öböl közepén szörfözni, a legközelebbi part kb. 1km-re van, csak néhány hajó jelenti a viszonylag biztos pont. Miután jól kiszörföztük magunkat, leszerveztük a taxit a sziget északi részébe, ahonnan ment a hajó a Gili-szigetekre. Az út megint eszméletlen szép, magas hegyeken át vezet, így nem csak rizsföldek vannak, hanem nagy dzsungelek, sok szakadékkal, a szakadékok peremén majmokkal. Aztán a kikötővárosban megint megpróbáltak ránksózni jegyeket kb 40 percen keresztül, elég erős pszichikai terrorral fejenként 180.000 rúpiáért, de aztán kitartottunk, és mentünk ócsón.
2011. április 4., hétfő
Esik
Kicsit kezd már zavarni, hogy amíg tavaly nem láttam egy eső cseppet sem, úgy idén kb. minden nap esett. Ráadásul volt, hogy nem csak a szokásos 20 perc este, hanem mondjuk egész délelőtt. Persze szörfözésnél nem para, de mondjuk kimotorozni Kutáról Balanganra monszunban, az azért nem olyan nagy móka. Lehet hogy inkább megyek taxival. :)
Lombok második nap
Késői ébredés, reggeli, deszka bérlés Márknak, aztán irány a szörf beach. Kb. fél óra út át a dzsungelen meg sok-sok pici falun (Lombokon állítólag 4 millióan laknak, a nagy részük ilyen pici falvakban, fűkunyhókban).
KÉP - fűkunyhó
Ennyit tudunk az útról: első jobbra: Novotel, második jobbra nemtommi, harmadik jobbra: az kell nekünk. Őrületesen jó az út, túrista kb. semmi, mindenhol bivalyok legelnek, ezért az út két szélén kb. pázsit van, aztán kezdődik az erdő, majmokkal, mindennel. Menetközben egy motoros leszervez nekünk surf guide-ot, aminek megörülünk, igyekszünk követni őt, de persze lemaradunk. Nagynehezen megtaláljuk a helyet (bár szerintem nem azt, amit terveztünk). Ott kiderül, hogy csak csónakkal lehet kimenni, mert messze van a törés - na ez a félelemmel vegyes izgalom. Mindig is ki akartam próbálni, de félelmetes, hogy nincs part a közelben. Leginkább azt irigyeltem mindig, ahogy beugranak az emberek a hajóról a vízbe, így:
VIDEO
Nagyon jó döntés volt, hogy belementünk: a hely lélegzetelállító, a hullám non-punishing (ilyen szó nincs ám), azaz ha leesel nem öl meg, csak megforgat néhányszor, a guide jó fej. Sőt, mindenki jófej: van még vag 6 hajó kint, sok helyi, mindenki ezerrel mosolyog, örülnek egymás sikerének, szuper a hangulat. A szörf az elején nagyon fosul megy (nekem. Márk persze azonnal elkap egyet). Aztán ráérzek, nagyon jó lesz, nem is megy rosszul, pedig jobbos, nagyon ritkán gyakorolom a backside-ot. Na erről van videó is. Nem kell röhögni, backside-on ennyi a max amit tudok! :)
VIDEO
Fossá égünk persze két óra alatt, még úgy is, hogy szinte alig süt direktbe a nap: felhős az ég, és egy jó nagy zuhét is elkapunk (JUHUUU!)
Örületesen jó élmény volt, megbeszéljük Baharral, hogy holnap hajnalban még visszajövünk ide (aztán irány a Gili-szigetek), és majd akkor fizetünk a máért is (így megy ez itt). Aztán vissza a motorra, irány haza. Megirigylem Márk hólyagosra égett lábát, és egy rosszul sikerült parkolási manőver során "én is akarok olyat" felkiáltással nekinyomom a forró kipufogócsőnek a vádlimat. Van róla fotó, de megkíméllek titeket! :)
Az úton hazafelé majdnem megesznek a tehenek, de végül mégiscsak megérkezünk. A kajáldában találkozunk egy kanadai sráccal, Jeremyvel. Na róla nincs fotó. Jó fej, lehet hogy kijön velünk holnap. A lányok meg a gyerekek fél óránként bejönnek, és megpróbálnak eladni valamit. Még veszek is egy ajándénkot, de nem mondom meg, ki kapja! :) Vásárlásunknak híre megy a faluban, utána össztűz a többi árustól, de ellenállunk!
Na, megírtam 3 bejegyzést, kb. egy óra folyamatos gépelés. Úgyhogy azt hiszem megérdemlek egy kis ejtőzést a medencében. Ja tényleg, este az így néz ki:
KÉP
KÉP - fűkunyhó
Ennyit tudunk az útról: első jobbra: Novotel, második jobbra nemtommi, harmadik jobbra: az kell nekünk. Őrületesen jó az út, túrista kb. semmi, mindenhol bivalyok legelnek, ezért az út két szélén kb. pázsit van, aztán kezdődik az erdő, majmokkal, mindennel. Menetközben egy motoros leszervez nekünk surf guide-ot, aminek megörülünk, igyekszünk követni őt, de persze lemaradunk. Nagynehezen megtaláljuk a helyet (bár szerintem nem azt, amit terveztünk). Ott kiderül, hogy csak csónakkal lehet kimenni, mert messze van a törés - na ez a félelemmel vegyes izgalom. Mindig is ki akartam próbálni, de félelmetes, hogy nincs part a közelben. Leginkább azt irigyeltem mindig, ahogy beugranak az emberek a hajóról a vízbe, így:
VIDEO
Nagyon jó döntés volt, hogy belementünk: a hely lélegzetelállító, a hullám non-punishing (ilyen szó nincs ám), azaz ha leesel nem öl meg, csak megforgat néhányszor, a guide jó fej. Sőt, mindenki jófej: van még vag 6 hajó kint, sok helyi, mindenki ezerrel mosolyog, örülnek egymás sikerének, szuper a hangulat. A szörf az elején nagyon fosul megy (nekem. Márk persze azonnal elkap egyet). Aztán ráérzek, nagyon jó lesz, nem is megy rosszul, pedig jobbos, nagyon ritkán gyakorolom a backside-ot. Na erről van videó is. Nem kell röhögni, backside-on ennyi a max amit tudok! :)
VIDEO
Fossá égünk persze két óra alatt, még úgy is, hogy szinte alig süt direktbe a nap: felhős az ég, és egy jó nagy zuhét is elkapunk (JUHUUU!)
Örületesen jó élmény volt, megbeszéljük Baharral, hogy holnap hajnalban még visszajövünk ide (aztán irány a Gili-szigetek), és majd akkor fizetünk a máért is (így megy ez itt). Aztán vissza a motorra, irány haza. Megirigylem Márk hólyagosra égett lábát, és egy rosszul sikerült parkolási manőver során "én is akarok olyat" felkiáltással nekinyomom a forró kipufogócsőnek a vádlimat. Van róla fotó, de megkíméllek titeket! :)
Az úton hazafelé majdnem megesznek a tehenek, de végül mégiscsak megérkezünk. A kajáldában találkozunk egy kanadai sráccal, Jeremyvel. Na róla nincs fotó. Jó fej, lehet hogy kijön velünk holnap. A lányok meg a gyerekek fél óránként bejönnek, és megpróbálnak eladni valamit. Még veszek is egy ajándénkot, de nem mondom meg, ki kapja! :) Vásárlásunknak híre megy a faluban, utána össztűz a többi árustól, de ellenállunk!
Na, megírtam 3 bejegyzést, kb. egy óra folyamatos gépelés. Úgyhogy azt hiszem megérdemlek egy kis ejtőzést a medencében. Ja tényleg, este az így néz ki:
KÉP
Lombok első nap
A hely hihetetlen szép, egy völgyben fekszik, körbe a hegyeket mindenhol erdő borítja. A szállás faja, a medence szuper, a kilátás óriási, a kert buja, nem tudok rosszat mondani! :) Végre megérkeztünk arra a nyugodt helyre, amire tényleg vártunk. Ráadásul itt a szörf is sokkal jobb (állítólag) mint Balin. Kicsit meglepő, amikor délután 4-5 felé az imám elkezd énekelni, és nem hagyja abba vagy fél órán át, de meg lehet szokni. :) A hangulathoz hozzátartozik még a kabócák zúgása, meg a folyamatos madárcsicsergés. Jó egy kis pihi, de csak két napig élvezhetjük, mert a tervek szerint utána átmegyünk egy még kisebb szigetre majd. Tényleg, azt nem is írtam, hogy Kután (Bali) találtunk olyan kajáldát, amiben olyan zene ment, mintha én kevertem volna: Guns album után Gaga album - nem túl gyakori párosítás! :)
Megkajáltunk, mindenki nagyon barátságos, aztán egy kis pihenő, majd szörf - legalábbis ez volt a terv. A délutáni pihenőből este 6-kor ébredtem fel. A délutáni szörföt tehát buktuk. Úgy látszik, a bioritmusom még nem állt helyre (ezután hajnali 3-kor tudtam elaludni, majd 9-kor kelni, a másnapi két szörfből egyet buktunk megint). Este megint kaja, motorbérlés a helyiektől, holnap már tényleg szörf! Az esti helyen Brian Adams album ment, ami -meglepő módon- mind a kettőnknek tetszett. Aztán megfejtettük a rejtély nyitját: annyi ismeretlen és félelmetes dolgot tapasztaltunk, hogy megnyugtat bármiféle régi ismerős nyugi. Brian után meg lefeküdtünk aludni.
Megkajáltunk, mindenki nagyon barátságos, aztán egy kis pihenő, majd szörf - legalábbis ez volt a terv. A délutáni pihenőből este 6-kor ébredtem fel. A délutáni szörföt tehát buktuk. Úgy látszik, a bioritmusom még nem állt helyre (ezután hajnali 3-kor tudtam elaludni, majd 9-kor kelni, a másnapi két szörfből egyet buktunk megint). Este megint kaja, motorbérlés a helyiektől, holnap már tényleg szörf! Az esti helyen Brian Adams album ment, ami -meglepő módon- mind a kettőnknek tetszett. Aztán megfejtettük a rejtély nyitját: annyi ismeretlen és félelmetes dolgot tapasztaltunk, hogy megnyugtat bármiféle régi ismerős nyugi. Brian után meg lefeküdtünk aludni.
Cunami
Volt ugyan egy cunami riadó, de én nem láttam semmilyen cunamit. Szóval jól vagyok, nem kell lerágni a körmöket. Írtam egy-két bejegyzést, csak lusta voltam kirakni őket, mert a fotókkal sokat kell tökölni. De lehet hogy inkább kirakom fotók nélkül.
2011. április 1., péntek
Updát!
Ahogy ígértem, frissítettem a kompos bejegyzést képekkel, hogy módotokban álljon összehasonlítani a fejetekben levő fantáziaképeket a valósággal.
http://mikoolypapa.blogspot.com/2011/03/komp-az-eletkozeli-elmeny.html
http://mikoolypapa.blogspot.com/2011/03/komp-az-eletkozeli-elmeny.html
Lombok taxi
Legutóbb ott fejeztem be, hogy sikerült a rémálom-szerű komp-út(er) végén megérkezni Lombokra. Inet indul a történett továb:
A kikötőben azonnal lecsapott ránk egy taxis, de én már olyan fáradt voltam, hogy nem álltam ellent, sőt, az alkudozást is leszartam, így csak 400-ról 300 ezerre alkudtam, és elindultunk Kuta Lombokra. A taxisofőr mindenre le akart húzni vagy fél órán keresztül, de aztán közöltem vele, hogy tőlünk nem kap pénzt előre semmiért, így aztán már nem voltunk barátok, végre kuss lett. Sajnos láttunk egy motorbaleset is: az útra kanyarodott egy robogó, amibe belecsattant vagy 50-nel egy másik. Előre láttam az egészet, aztán hihetetlen sebességgel meg volt minden. Szerencsére úgy tűnt, nincs súlyos sérülés, a hátul utazó kisgyerek mondjuk nagyon sírt, miután az apja felkapta. Taxisunk kicsit lassított, majd ment tovább. A kis rózsaszín croq papucs az út közepén viszont eléggé beleégett a retinámba.
A környék egyébként elképesztő szép: egy 3700m-es vulkán uralja a látképet (igen, modoros), amúgy mindenhol végtelen rizsföldek, legelő bivalyok, vietnámi-sapkás parasztok, meg pálmaerdők. Tényleg, gyönyörű. Olyan volt, mintha valami háborús filmet néznénk, csak háború nélkül! :) Láttunk még egy épülő nemzetközi repteret (Lomboknak is befellegzett), néhány mosque-ot (6 óráig tartott rájönnünk, hogy az magyarul mecsetet jelent, mert mindig csak külföldön látunk ilyet). Láttunk sok-sok törölközőbe burkolt nénit robogón (mert ez a sziget nem hindu, mint Bali), meg falusi iskolákat egyenruhás gyerekekkel. Majd az albumban lehet képeket nézegetni. Arra persze még várni kell, de van itt néhány ízelítő:
Az út végén megérkeztünk Kuta Lombokra, amiről azt hittük, hogy egy város, de igazából csak egy útkereszteződés, néhány falusi házzal, meg néhány bungalós szállóval.
A kikötőben azonnal lecsapott ránk egy taxis, de én már olyan fáradt voltam, hogy nem álltam ellent, sőt, az alkudozást is leszartam, így csak 400-ról 300 ezerre alkudtam, és elindultunk Kuta Lombokra. A taxisofőr mindenre le akart húzni vagy fél órán keresztül, de aztán közöltem vele, hogy tőlünk nem kap pénzt előre semmiért, így aztán már nem voltunk barátok, végre kuss lett. Sajnos láttunk egy motorbaleset is: az útra kanyarodott egy robogó, amibe belecsattant vagy 50-nel egy másik. Előre láttam az egészet, aztán hihetetlen sebességgel meg volt minden. Szerencsére úgy tűnt, nincs súlyos sérülés, a hátul utazó kisgyerek mondjuk nagyon sírt, miután az apja felkapta. Taxisunk kicsit lassított, majd ment tovább. A kis rózsaszín croq papucs az út közepén viszont eléggé beleégett a retinámba.
A környék egyébként elképesztő szép: egy 3700m-es vulkán uralja a látképet (igen, modoros), amúgy mindenhol végtelen rizsföldek, legelő bivalyok, vietnámi-sapkás parasztok, meg pálmaerdők. Tényleg, gyönyörű. Olyan volt, mintha valami háborús filmet néznénk, csak háború nélkül! :) Láttunk még egy épülő nemzetközi repteret (Lomboknak is befellegzett), néhány mosque-ot (6 óráig tartott rájönnünk, hogy az magyarul mecsetet jelent, mert mindig csak külföldön látunk ilyet). Láttunk sok-sok törölközőbe burkolt nénit robogón (mert ez a sziget nem hindu, mint Bali), meg falusi iskolákat egyenruhás gyerekekkel. Majd az albumban lehet képeket nézegetni. Arra persze még várni kell, de van itt néhány ízelítő:
 |
| Parasztok |
 |
| Lizs telasz |
 |
| Mosque |
Miért is ne?
Disclaimer: ezt már jó régen megírtam de eddig találtam fontosabb dolgokat is mint feltölteni. Bocs
Jött az email: MENNYÜNKMÁÁÁÁÁ
Előfordult már korábban is hogy hasonló hívásnak engedve útra kerekedtem és eddig túlságosan még nem bántam meg. Mivel a tavaszi szemesztert eltolták a japók szerencsére időm is akadt,
Felkészülten utaztam, tudtam hogy az AirAsia nem fűti a gépeit, ezért cipőben, hoodie-ban vártam önelégülten a sarki fuvalatokat.. Na annyira átvertem a rendszert hogy most persze befűtöttek a gépen, izzadtam is rendesen a jobbomon és balomon ülő két “kőkorszaki szépségideál” hölgy között. Kuala Lumpurból így egy gyors 3 órás repulés után Bali reptéren már Miki vigyorgott rám mint egy…Miki.
Gyorsan el is ugrottunk a Fat Yogi’s-ba amit Miki már megénekelt korábbi blogjában, a medence kicsit elfogadhato J
Ekkor következett a nap ötlete: ne vigyünk papucsot strandra mert azt úgyis csak ellopják… mivel délután volt ez azt jelentette hogy a forró aszfalton kellett vagy 5 percet rohangálni, egyik víztócsától a másikig…hűtve a talpunkat. Na ez nekem úgy tűnik nem sikerült, mindkét talpam megégett és felhólyagosodott rendesen. Észrevettem mielőtt bementünk szörfözni? Dehogy...
A hullámokról majd Miki ír talán, én azért kis sikerélményt elkönyvelhettem, első 3 hullámot amire ráúsztam zsinórban elkaptam. Ekkor kezdett furcsa lenni az az érzés, hogy mintha a talpamra folyamatosan kosz lenne ragadva...ránéztem, hát nem megtelt az egyik tündibündi égés hólyag homokkal? Na innentől para, persze elkezd fájni amint tudatosult bennem hogy milyen állapotban vannak a talpaim, surf nem megy, abba is hagyom. Board kölcsönzős arc odaadta szerencsére a papucsát, így nem kellett visszafelé mégegyszer átsütnöm magam. Az este többi részét majd Mikitől.
u.i.: köszönöm a sok aggódást és jókívánságot, azóta már kezd begyógyulni a talpam
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)