Lombok második nap

Késői ébredés, reggeli, deszka bérlés Márknak, aztán irány a szörf beach. Kb. fél óra út át a dzsungelen meg sok-sok pici falun (Lombokon állítólag 4 millióan laknak, a nagy részük ilyen pici falvakban, fűkunyhókban).
KÉP - fűkunyhó
Ennyit tudunk az útról: első jobbra: Novotel, második jobbra nemtommi, harmadik jobbra: az kell nekünk. Őrületesen jó az út, túrista kb. semmi, mindenhol bivalyok legelnek, ezért az út két szélén kb. pázsit van, aztán kezdődik az erdő, majmokkal, mindennel. Menetközben egy motoros leszervez nekünk surf guide-ot, aminek megörülünk, igyekszünk követni őt, de persze lemaradunk. Nagynehezen megtaláljuk a helyet (bár szerintem nem azt, amit terveztünk). Ott kiderül, hogy csak csónakkal lehet kimenni, mert messze van a törés - na ez a félelemmel vegyes izgalom. Mindig is ki akartam próbálni, de félelmetes, hogy nincs part a közelben. Leginkább azt irigyeltem mindig, ahogy beugranak az emberek a hajóról a vízbe, így:
VIDEO
Nagyon jó döntés volt, hogy belementünk: a hely lélegzetelállító, a hullám non-punishing (ilyen szó nincs ám), azaz ha leesel nem öl meg, csak megforgat néhányszor, a guide jó fej. Sőt, mindenki jófej: van még vag 6 hajó kint, sok helyi, mindenki ezerrel mosolyog, örülnek egymás sikerének, szuper a hangulat. A szörf az elején nagyon fosul megy (nekem. Márk persze azonnal elkap egyet). Aztán ráérzek, nagyon jó lesz, nem is megy rosszul, pedig jobbos, nagyon ritkán gyakorolom a backside-ot. Na erről van videó is. Nem kell röhögni, backside-on ennyi a max amit tudok! :)
VIDEO
Fossá égünk persze két óra alatt, még úgy is, hogy szinte alig süt direktbe a nap: felhős az ég, és egy jó nagy zuhét is elkapunk (JUHUUU!)
Örületesen jó élmény volt, megbeszéljük Baharral, hogy holnap hajnalban még visszajövünk ide (aztán irány a Gili-szigetek), és majd akkor fizetünk a máért is (így megy ez itt). Aztán vissza a motorra, irány haza. Megirigylem Márk hólyagosra égett lábát, és egy rosszul sikerült parkolási manőver során "én is akarok olyat" felkiáltással nekinyomom a forró kipufogócsőnek a vádlimat. Van róla fotó, de megkíméllek titeket! :)
Az úton hazafelé majdnem megesznek a tehenek, de végül mégiscsak megérkezünk. A kajáldában találkozunk egy kanadai sráccal, Jeremyvel. Na róla nincs fotó. Jó fej, lehet hogy kijön velünk holnap. A lányok meg a gyerekek fél óránként bejönnek, és megpróbálnak eladni valamit. Még veszek is egy ajándénkot, de nem mondom meg, ki kapja! :) Vásárlásunknak híre megy a faluban, utána össztűz a többi árustól, de ellenállunk!
Na, megírtam 3 bejegyzést, kb. egy óra folyamatos gépelés. Úgyhogy azt hiszem megérdemlek egy kis ejtőzést a medencében. Ja tényleg, este az így néz ki:
KÉP

Lombok első nap

A hely hihetetlen szép, egy völgyben fekszik, körbe a hegyeket mindenhol erdő borítja. A szállás faja, a medence szuper, a kilátás óriási, a kert buja, nem tudok rosszat mondani! :) Végre megérkeztünk arra a nyugodt helyre, amire tényleg vártunk. Ráadásul itt a szörf is sokkal jobb (állítólag) mint Balin. Kicsit meglepő, amikor délután 4-5 felé az imám elkezd énekelni, és nem hagyja abba vagy fél órán át, de meg lehet szokni. :) A hangulathoz hozzátartozik még a kabócák zúgása, meg a folyamatos madárcsicsergés. Jó egy kis pihi, de csak két napig élvezhetjük, mert a tervek szerint utána átmegyünk egy még kisebb szigetre majd. Tényleg, azt nem is írtam, hogy Kután (Bali) találtunk olyan kajáldát, amiben olyan zene ment, mintha én kevertem volna: Guns album után Gaga album - nem túl gyakori párosítás! :)
Megkajáltunk, mindenki nagyon barátságos, aztán egy kis pihenő, majd szörf - legalábbis ez volt a terv. A délutáni pihenőből este 6-kor ébredtem fel. A délutáni szörföt tehát buktuk. Úgy látszik, a bioritmusom még nem állt helyre (ezután hajnali 3-kor tudtam elaludni, majd 9-kor kelni, a másnapi két szörfből egyet buktunk megint). Este megint kaja, motorbérlés a helyiektől, holnap már tényleg szörf! Az esti helyen Brian Adams album ment, ami -meglepő módon- mind a kettőnknek tetszett. Aztán megfejtettük a rejtély nyitját: annyi ismeretlen és félelmetes dolgot tapasztaltunk, hogy megnyugtat bármiféle régi ismerős nyugi. Brian után meg lefeküdtünk aludni.

Cunami

Volt ugyan egy cunami riadó, de én nem láttam semmilyen cunamit. Szóval jól vagyok, nem kell lerágni a körmöket. Írtam egy-két bejegyzést, csak lusta voltam kirakni őket, mert a fotókkal sokat kell tökölni. De lehet hogy inkább kirakom fotók nélkül.

Updát!

Ahogy ígértem, frissítettem a kompos bejegyzést képekkel, hogy módotokban álljon összehasonlítani a fejetekben levő fantáziaképeket a valósággal.
http://mikoolypapa.blogspot.com/2011/03/komp-az-eletkozeli-elmeny.html

Lombok taxi

Legutóbb ott fejeztem be, hogy sikerült a rémálom-szerű komp-út(er) végén megérkezni Lombokra. Inet indul a történett továb:
A kikötőben azonnal lecsapott ránk egy taxis, de én már olyan fáradt voltam, hogy nem álltam ellent, sőt, az alkudozást is leszartam, így csak 400-ról 300 ezerre alkudtam, és elindultunk Kuta Lombokra. A taxisofőr mindenre le akart húzni vagy fél órán keresztül, de aztán közöltem vele, hogy tőlünk nem kap pénzt előre semmiért, így aztán már nem voltunk barátok, végre kuss lett. Sajnos láttunk egy motorbaleset is: az útra kanyarodott egy robogó, amibe belecsattant vagy 50-nel egy másik. Előre láttam az egészet, aztán hihetetlen sebességgel meg volt minden. Szerencsére úgy tűnt, nincs súlyos sérülés, a hátul utazó kisgyerek mondjuk nagyon sírt, miután az apja felkapta. Taxisunk kicsit lassított, majd ment tovább. A kis rózsaszín croq papucs az út közepén viszont eléggé beleégett a retinámba.
A környék egyébként elképesztő szép: egy 3700m-es vulkán uralja a látképet (igen, modoros), amúgy mindenhol végtelen rizsföldek, legelő bivalyok, vietnámi-sapkás parasztok, meg pálmaerdők. Tényleg, gyönyörű. Olyan volt, mintha valami háborús filmet néznénk, csak háború nélkül! :) Láttunk még egy épülő nemzetközi repteret (Lomboknak is befellegzett), néhány mosque-ot (6 óráig tartott rájönnünk, hogy az magyarul mecsetet jelent, mert mindig csak külföldön látunk ilyet). Láttunk sok-sok törölközőbe burkolt nénit robogón (mert ez a sziget nem hindu, mint Bali), meg falusi iskolákat egyenruhás gyerekekkel. Majd az albumban lehet képeket nézegetni. Arra persze még várni kell, de van itt néhány ízelítő:

Parasztok

Lizs telasz

Mosque

Az út végén megérkeztünk Kuta Lombokra, amiről azt hittük, hogy egy város, de igazából csak egy útkereszteződés, néhány falusi házzal, meg néhány bungalós szállóval.

Miért is ne?

Disclaimer: ezt már jó régen megírtam de eddig találtam fontosabb dolgokat is mint feltölteni. Bocs

Jött az email: MENNYÜNKMÁÁÁÁÁ

Előfordult már korábban is hogy hasonló hívásnak engedve útra kerekedtem és eddig túlságosan még nem bántam meg. Mivel a tavaszi szemesztert eltolták a japók szerencsére időm is akadt,

Felkészülten utaztam, tudtam hogy az AirAsia nem fűti a gépeit, ezért cipőben, hoodie-ban vártam önelégülten a sarki fuvalatokat.. Na annyira átvertem a rendszert hogy most persze befűtöttek a gépen, izzadtam is rendesen a jobbomon és balomon ülő két “kőkorszaki szépségideál” hölgy között. Kuala Lumpurból így egy gyors 3 órás repulés után Bali reptéren már Miki vigyorgott rám mint egy…Miki.

Gyorsan el is ugrottunk a Fat Yogi’s-ba amit Miki már megénekelt korábbi blogjában, a medence kicsit elfogadhato J

Ekkor következett a nap ötlete: ne vigyünk papucsot strandra mert azt úgyis csak ellopják… mivel délután volt ez azt jelentette hogy a forró aszfalton kellett vagy 5 percet rohangálni, egyik víztócsától a másikig…hűtve a talpunkat. Na ez nekem úgy tűnik nem sikerült, mindkét talpam megégett és felhólyagosodott rendesen. Észrevettem mielőtt bementünk szörfözni? Dehogy...

A hullámokról majd Miki ír talán, én azért kis sikerélményt elkönyvelhettem, első 3 hullámot amire ráúsztam zsinórban elkaptam. Ekkor kezdett furcsa lenni az az érzés, hogy mintha a talpamra folyamatosan kosz lenne ragadva...ránéztem, hát nem megtelt az egyik tündibündi égés hólyag homokkal? Na innentől para, persze elkezd fájni amint tudatosult bennem hogy milyen állapotban vannak a talpaim, surf nem megy, abba is hagyom. Board kölcsönzős arc odaadta szerencsére a papucsát, így nem kellett visszafelé mégegyszer átsütnöm magam. Az este többi részét majd Mikitől.

u.i.: köszönöm a sok aggódást és jókívánságot, azóta már kezd begyógyulni a talpam