2011. május 10., kedd

A Nagy Testvér

A blog rövid története során összesen kétszer írtam ki Facebookra, hogy érdemes megnézni a blogot. Kitaláljátok, hogy melyik volt az a két nap? :)

Napi látogatások száma

2011. május 9., hétfő

Képes összefoglaló

Kiraktam több mint 400 képet ide: http://picasaweb.com/brusyka (Az első idei indonéz album a  "2011-03-25 BUD-DOH-DPS" nevű)

De azok kedvéért, akik a blogot is unják, meg a picasa albumokat is, kirakok ide egy kis képes összefoglalót, hogy mi történt a három hét alatt:

Homokvihar Katarban
A jappán túrista
A cigány szörfös és a kis piros robot
Piarista Szörf Szakosztály
A szokásos
Putri masszázs
A lomboki hegyeken át
Tökéletes cső Gilin

Üveg fenekű hajó

Nagyon fontos üzleti ügyek

Hihetetlen színek

Chillout
Balangan warung

Vásárolni is kell

Balangan naplemente

Balangani tehén

Megérkezett a Hilldependent csapat is

Ez sok esti ivást jelentett

Meg vérfagyasztó baleseteket
Meg esti fürdőzéseket

Aranyosak
Ubud hihetetlen lizstelaszai

Szuperzöld
Asszem kifizettük a három milliót!

És meg is érte!

:)

Ahogy utazni érdemes

Tahó rapper videóklip
Ulu szörf 1
Ulu szörf 2
Túlélni Ulut mindig nagy megkönnyebbülés :)

2011. április 20., szerda

2011. április 18., hétfő

A méltó befejezés

Eléggé paráztam, de azért csak kieveztem még egyszer utoljára. A víz tényleg nagyon sekélyen törik a korallon, viszont a hullámok annyira tökéletesek, hogy idevonzanak mindenkit a környékről: csak azon az egy törésen 20-25, elég profi arc várja a csöveket. A látvány minden eddigi szörfözésemet felülmúlja (nem számítottam rá, hogy ilyen lehet): A nap korongja lassan hozzáér a láthatárhoz, és mivel onnan jönnek a hullámok is, az aranyhíd szép egyenletesen hullámzik. A Nappal szemben a hegyoldalon zöldellnek a pálmafák, alatta sorakoznak a kunyhók. Fölöttük a napnál kétszer nagyobbnak látszó telihold épp kel föl, és az is tükröződik a vízen (!!) (Tényleg, tegnap este láttam életemben először halo-jelenséget úgy, hogy a Hold volt a fényforrás.) Ahogy a hatalmas hullámokba duck-dive-nál benyomom a deszkát, a függőleges falon keresztül látom a lemenő napot, aztán amikor bemerülök a vízbe, akkor a víz alól is látszik! :) Jelzőket nem nagyon találok, de legyen annyi elég, hogy ezt szerintem még az én memóriámmal sem lehet elfelejteni soha.

Ja, és az már csak hab a tortán, hogy a nagyon erős mezőny dacára sikerül két gyönyörű glassy hullámot elkapnom, és aztán szaladok is kifelé, szerelem szét a deszkát, mert megy a transport (nem taxi!) a reptérre.

Nem hiszem, hogy fog még említésre méltó dolog történni, úgyhogy itt be is fejezem. Szörföshöz méltóan azt hiszem csak egy megfelelő jókívánság van:
Cső! :)

2011. április 17., vasárnap

The beginning of the end

Man Sis kunyhójából kipakoltam, kifizettem a szállást, a kajákat, és felcipeltem a cuccokat a fenti szállásra a többiekhez. Reggel napfelkelte előtt kimentem már egyszer, azóta még egyszer, és most filózom, hogy kimegyek-e még ma. A deszka még lent van, és csak este hétkor kell indulni (most 5 óra van), viszont a telihold miatt az év egyik legalacsonyabb apálya vár, ami azt jelenti, hogy elég veszélyes a téma, mert a térdig érő vízben törnek a két méteres hullámok, és a padló korallból van. Viszont ugye megyek haza Sztálinvárosba, úgyhogy jó ideig nem lesz szörf :( Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e merszem.
 Így vagy úgy, megtudjátok előbb-utóbb! :)

Gili ismét


Az úgy volt, hogy az előrejelzés szerint két napig nem jött swell (hullámzás) Balira, úgyhogy terv készült, mi legyen az alternatíva. A társaság nagy része elment búvárkodni, de nekem valahogy nem volt kedvem hozzá. Egy kisebb társaság meg ment Gili Trawanganra, de ott már voltam, úgyhogy nem láttam benne a perspektívát. Aztán reggel annyira nem volt hullám, hogy arra gondoltam: hátha Gili-n működik a törés, és akkor kiköszörülhetem a múltkori csorbát. Az utazós társaság akkorra már leapadt két lányra: Szilvire és Zsanira, ígyhát velük indultam el Gilire. :)

Az út a szokásos módon nagyon döcögősen indult: reggel nem jött meg a taxi, amit rendeltünk, aztán rossz kikötőbe mentünk, aztán lekéstük a hajót, aztán épphogy-rohanva sikerült mégis visszaérni Sanurba, és elkapni a katamaránt, aztán irány Gili. Mivel az utolsó hajó Giliről vissza Balira délután 1-kor indul, ezért a tervezett néhány órás ottlétünk a késések miatt úgy fél órára zsugorodott volna. Ezt elkerülendő kitaláltuk, hogy inkább már akkor ott alszunk, és kiélvezzük a hely adottságait. Ebből már egyenesen következett, hogy ha egy napra vagyunk ilyen szép helyen, akkor a pénz nem számít, vegyünk ki valami nagyon szép szobát. Ezért elkezdtünk szépen dél felé sétálni, mert északabbra vannak az olcsóbb szállások, délebbre meg a drágábbak. Megnéztünk kb. 6-7 szállást, mert ott egymás hegyén-hátán vannak, és ahogy egyre szebbeket láttunk, egyre inkább vérszemet kaptunk. Ez a magyarázata annak, hogy alábbi, azóta ezerszer röhögve elismételt kifejezések konkrétan elhangzottak (persze leginkább poénból):
- We do not sleep in standard room!
- Does it come with a private pool?
- Please fix the waterfall, as soon as possible!

Mire megtaláltuk álmaink szállását, már a sziget déli csücskében voltunk. :) Kivettünk egy "villát" Gili Trawangan egyik legdrágább resortjában két hatalmas hálószobával, nappalival, két fürdővel, és saját medencével! :) Nem mondom meg, mennyibe került, de ha leosztom három főre, akkor is majdnem 10-szer annyit fizettem, mint amennyiért Balanganon megszálltam a kunyhóban. Mindegy, egyszer ilyet is kell. :)

Itt van róla néhány kép, de nem igazán adja át a hely burzsujságát, úgyhogy itt egy link is, annak, akit érdekel: http://www.thetrawangan.com/resort-accommodation-villas-gili-trawangan/two-bedroom-villas.html
It comes with a private pool
 A lányok most tudták meg, hogy még MELEGVÍZ is van.
Ilyet eddig még Indonéziában nem tapasztaltunk.

Hullám nem volt, másnap reggel meg a nap nem sütött, úgyhogy se nem szörföztünk, se nem snorkeleztünk, csak ettünk jókat (Az egyik helyen Zsani olasz-, Szilvi amerikai-, én meg mexikói kaját - csak hogy prezentáljuk a non-konformizmus esszenciáját), meg fürödtünk az óceánban, meg a medencében, meg buliztunk, meg aludtunk.
Naplemente után

A sziget déli része elég nyugis. Nincs ott semmi, csak fehér homok, türkiz víz, a háttérben Lombok sötétkék hegyei, és az egészet finoman belengi a pénz szaga. :) Ezért a party érdekében északabbra kellett húzódnunk, és vegyülni a sok "északival", azaz a közönséges halandókkal! Jáj! :) A party végülis nem volt rossz, de azért nem emelkedett ki az atomrészeg balti túristák átlagos bulijai közül.

Reggel aztán feltápászkodtunk, elfogyasztottuk a pompás reggelit, fürödtünk még egy keveset, aztán irány vissza Balira.
Reggeli után, pálmaerdő előtt
A háttérben Lombok

Ha van rá igény, akkor a készült kb. 300 képből rakok még ki majd az albumba.

2011. április 15., péntek

13-dika

Most épp megyek vissza Gilire, úgyhogy nincs sok időm, csak annyi, hogy leírjam: 13-dika volt a legeslegjobb szörfös nap ever: reggel Ulu, este Balangan, és kb. minden sikerült, amit bepróbáltam. Mármint próbáltam beadni! :)
Készült néhány fotósorozat, de mondanom sem kell, hogy a szörf kamera pont akkor nem vett fel egy videót se. Viszont azóta egyszer lecsúsztam a deszkáról, és tökkel letörtem a kamerát! :) Még jó hogy van rajt biztonsági heveder...
 Egy képet kirakott Zsóka a Facebookra (talán itt eléritek: http://www.facebook.com/#!/photo.php?fbid=10150154743377333&set=o.154082234655988&type=1&theater), a többit viszont egyelőre még kérték, hogy ne publikáljam, szóval majd később.

2011. április 12., kedd

Özönvíz

Tegnap este lent kajáltunk a parton, aztán mentem volna haza, de nem lehetett: az ideiglenes folyó, ami a monszuntól jött létre a beach közepén, annyira megduzzadt, hogy konrétan nem tudtam átjutni rajt! A feléig eljutottam, de onnan már kb. combig ért, és úgy száguldott, mint egy hegyi folyó, amin raftingolnak. Notebookkal a hátamon ezt már nem tudtam bevállalni. Úgyhogy irány inkább a fenti bungalló, ott elcsöveztem a teraszon kölcsönpóló és törölközők segítségével. Az egész jó is lett volna, ha a tető nem eresztett volna, és az eső nem vert volna be. Így kb. csak két órát aludtam, és elég gyengének érzem magam, úgyhogy most úgy néz ki, hogy nem tudom bevállalni a reggeli Ulut a többiekkel. :(((
Sose hittem volna, hogy leszek valaha ilyen érett felnőtt! :)

2011. április 11., hétfő

Vicces

dZének van egy Balázs nevű ismerőse, akit Balinak hív. Ez a magyarázata az alábbi vicces kontakt-listának:

dZé contact list

Lizstelasz

Na, már itt vannak a képek, az eső meg ömlik, úgyhogy nincs jobb dolgom, mint kirakni:


Lizstelasz

Szuperzöld

Néha annyira király fotókat csinálok! :)

Uluwatu

Ma volt az eddigi legjobb nap, JUHUUUU! Örüljetek velem! :) Nemrég értünk vissza Uluwaturól. Mivel írtam már, hogy milyen szép, meg milyen félelmetes, meg stb., ezért inkább csak ezt a három képet rakom ki, amit konkrétan pénzért vásároltam :) A három kép kb. 1 másodperc alatt készült egy hullámon. Az igazán nagy hullámokra nem mertem rámenni, de majd talán legközelebb.



Ubud

Tegnap lejöttek hozzám néhányan, és ott kajáltunk a parton. Nagyon tetszett mindenkinek, úgyhogy holnap is megismételjük. Gyertyafény, morajló óceán, jó kaja, nyugi. Aztán előkerült Captain Morgan is, és onnan némi biliárdozás után már egyenes út vezetett Kutára természetesen a Sky Gardenbe. Király volt a party - azt hiszem. Már elindultunk haza, de mégis inkább visszafordultunk, mert még csak reggel 4 volt, és 6-kor kellett csak kelni, hogy induljunk Ubudba. Nem bizonyult jó döntésnek, mert egy hely kivételével mind bezárt, és amelyik nem, az akkor kapcsolta fel a világítást, és állította le a zenét, amikor megkaptuk a kör piát (jó fejek, hogy még kiszolgáltak...). Ezután az egyik taxiban kiszúrtuk Attilát, aki elkóbászolt már korábban, beugrottunk mellé a taxiba, és irány Balangan.

Gyors reggeli, aztán irány az egész napos buszos kirándulás (!!). Megint eszembe jutott, hogy a "véletlenek milyen fura összejátszása kellett" ahhoz, hogy én most itt legyek, és ne a medence partján masszíroztassam magam. Ráadásul végig ömlött az eső. Valami elefánt rezervátumba mentünk olyan utakon, amiken épp volt aszfalt, megfordulni nem lehetett, mindenhol dzsungel. Az elefántokat fél óra tárgyalás után inkább leszartuk, irány a vulkán. Gondoltam, hogy ki se szállok, de aztán mégis, és a gyönyörű, bár nagyon ködös kilátást már egy olyan étteremben élvezhettem, aminek a higiéniája és a design-ja is kb. megegyezett a lepsényi MÁV állomás nem restijével, hanem inkább a budijával. Mindenhol legyek voltak (a szalvéták között is légytetemek), már a miliőtől majdnem kidobtam a taccsot (persze a nem alvás sem sokat segített). Gondoltam, gyorsan eszem valamit, aztán elfutok, nehogy azonnal ki is hányjam. Így is tettem hát, kb. a kaja egyharmadát ettem meg, aztán tipli. Ja, itt még egy pókot is láttam. :(

Az eső ömlött tovább, de már legalább szép dolgokat láttunk: vízesések mindenfelé, leginkább az út közepén, a végén már egy folyóban mentünk gyakorlatilag. Mindenhol szakadékok, egy helyen annyira leszakadt az út, hogy konkrétan átláttunk az aszfalton levő kb. 5 méteres lyukon keresztül a mélységbe. Átmentünk egy olyan hídon, amitől gyakorlatilag az egész busz sikoltozott, olyan magasan ment, és olyan szűk volt, hogy a buszról úgy tűnt, nincs is alattunk semmi. Aztán elértünk Ubud-ba, ahol tavaly is voltam, csak valami hihetetlen ok miatt nem láttam az egyetlen dolgot, amit balin meg akartam nézni, azaz a híres rizsteraszos részt. Most nincs itt a fotó, de a neten azért elég sokat találni:


Ezután mindenki rohant a piacra, ami szerintem egy putri szar, úgyhogy én inkább beültem az egyik jánnyal a legelső étterembe, ahol az eddigi legkultúráltabb kiszolgálást, és toronymagasan a legjobb kaját ettem. Aztán mivel még mindenki vásárolt vagy három óráig, felszáltam a buszra, és aludtam.

Hazafelé nem volt sok érdekes, csak annyi, hogy át kellett szállni a motorokra, és úgy hazamenni Balangan központból. Tapasztalataimat így foglalnám össze: ha valaki azt mondja, indulj el motorral éjszaka, ömlő esőben, félmeztelenül, bukósisak és mindenféle szemüveg nélkül: válaszold azt, hogy nem.

2011. április 9., szombat

Megjött a swell

Ma mégsem mentünk Ulura, mert túl nagy volt a swell. Vagy lehet hogy tegnap akartunk? Nem emlékszem, lehet, hogy kimaradt egy nap. Végülis mindegy. Most épp megint a masszázsra várok, csak most balinézre, mert a thai hatását még mindig érzem, abból elég néhány naponta egy.

Mindenesetre ma volt az első igazi Bali nap: nem esett reggel az eső, hanem sütött a nap! Emellett megérkezett a durvaság, amit napok óta várunk: kb. 2,5 méteres hullámok, néha nagyobb bombákkal. Nekem ez már túl sok sajna, nagyon félelmetes. De azért büszke vagyok magamra, hogy legalább bevállaltam. Összesen három hullámot kaptam el, de öregedtem egy évet azalatt az összesen 10 másodperc alatt. Remélem valaki csinált fotókat, mert gyönyörűen néznek ki ezek a monstrumok, ahogy tökéletesen párhuzamosan jönnek a part felé. Inkább most csinálok gyorsan néhány fotót, biztos, ami biztos! :)

Na, meg is jöttem, itt van ez a két fotó, most csináltam őket. Nem a legjobbak, de azért legalább valami. A hullámok egész barátságosnak tűnnek, de azért érdemes megnézni az alsó képen, hogy mekkorák az emberek. :)


Balangan ötödik nap

Ma reggel arra ébredtem, hogy leszakadt az ég, elmosta a fél partot, és bemosta a vízbe az összes homokot,
úgyhogy most az óceán úgy néz ki, mint egy iszapbírkózás talaja. A hullámok viszont legalább szépek. :) Nincs kedvem szarrá ázni fölöslegesen, úgyhogy inkább megvárom, amíg a tábor lejön a partra, akkor talán én is kidugom az orrom a szobából. Addig csak ülök az ágyamon, a nyitott ajtón keresztül nézem a szörfösöket, és közben megnézek egy epizód Death Note-ot is.

Ja tényleg, tegnap Japánban megint földrengés volt, úgyhogy a szokásosnál parásabban jöttem le a partra aludni, mert azt az 5000 km-t egy lökéshullám megteszi 7 óra alatt, nem akartam arra ébredni, hogy rámdől a ház. De nem  dőlt. :) Meg azt is kezdem megszokni, hogy a fönti házból, ahol a többiek vannak, kb 5 percet kell sétálni egy erdős részen keresztül egy föld (sár) úton, mindenféle fény nélkül. Azaz persze a csillagok, a Hold, meg a fényzennyezés ad fényt, de ha felhős az ég, akkor azért elég trükkös a lejutás.

Elvileg ma délután megyünk Ulura. Nem lesz nagy swell, de Ulu azért még így is parás. Nincs beach egyáltalán, csak egy rohadt nagy sziklás hegy. Egy barlangból lehet kievezni a törésre, ahol kapásból elkap egy áramlat, ami vagy 100 métert visz északra a 100 méteres sziklákkal szembe. Ott kell rendületlenül tovább evezni kifelé, és amikor az áramlat elenged, akkor lehet elkezdeni visszaevezni délre, a töréshez. A hullám az egyik legszebb a világon, a fenék viszont éles korallokkal van tele. A szörf minősége, ahogy a wannasurf.com írja: Totally Epic.

Este elmentünk még egy surf outletbe, amit Surfers Paradise-nak hívnak, mint a várost a Gold Coaston.

6-7 méteres szörf-istenség a Surfers Paradise bejárata előtt

Kénytelen voltam venni egy új surf pad-et a deszkámra, mert a másik már annyira leszakadt, hogy tényleg le kellett cserélni. A surf pad az érdes rész a deszka hátán, amire az ember a hátsó lábát rakja. A nagyrésze már tavaly leszakadt, de eddig még használható volt.

A trónkövetelő új ruhája

2011. április 7., csütörtök

Táj

Nyilván én éltem szatyorban, és már mindenki volt thai manual masszázson, de azért nekem tudtak meglepetést okozni. Az igaz, hogy pont azért nem balinéz masszázst választottam, mert tavaly az nem fájt eléggé, ezért gondoltam nem elég hatékony, de azért ez minden határon túlment. Összetörték az összes csontomat, kitépkedték kezem-lábam, mint a bogaraknak. Amikor épp csillagokat láttam, hátranéztem, és látom hogy a csajszi a hátamon áll, és úgy döngöli szegény megfáradt izmaimat. Azért az sokat segített, hogy láttam a halvány fényeket a medence partján, meg hallottam az óceán morajlását. :)
Szerintem ezen túl minden nap kérek masszázst.

Balangan negyedik nap

Ma délelőtt retek szörf volt, de délután egész jó lett. De mindenekelőtt ma sikerült felszerelni a GoPro kamerát a Trónkövetelőre, úgyhogy van már néhány videó arról, ahogy szörfözök - a deszka szemszögéből. Persze nem töltöm fel, de aztán majd egyszer lehet hogy mégis. Itt van egy kép róla, hogy milyen, amikor még be se mentem a vízbe. Mert ez a kamera fotózni is tud ám!
A kunyhók a parton a Trónkövetelő szemszögéből

Na, megyek, mert a medence partján levő masszázs-kunyhóban épp én vagyok soron.
:)