Ubud

Tegnap lejöttek hozzám néhányan, és ott kajáltunk a parton. Nagyon tetszett mindenkinek, úgyhogy holnap is megismételjük. Gyertyafény, morajló óceán, jó kaja, nyugi. Aztán előkerült Captain Morgan is, és onnan némi biliárdozás után már egyenes út vezetett Kutára természetesen a Sky Gardenbe. Király volt a party - azt hiszem. Már elindultunk haza, de mégis inkább visszafordultunk, mert még csak reggel 4 volt, és 6-kor kellett csak kelni, hogy induljunk Ubudba. Nem bizonyult jó döntésnek, mert egy hely kivételével mind bezárt, és amelyik nem, az akkor kapcsolta fel a világítást, és állította le a zenét, amikor megkaptuk a kör piát (jó fejek, hogy még kiszolgáltak...). Ezután az egyik taxiban kiszúrtuk Attilát, aki elkóbászolt már korábban, beugrottunk mellé a taxiba, és irány Balangan.

Gyors reggeli, aztán irány az egész napos buszos kirándulás (!!). Megint eszembe jutott, hogy a "véletlenek milyen fura összejátszása kellett" ahhoz, hogy én most itt legyek, és ne a medence partján masszíroztassam magam. Ráadásul végig ömlött az eső. Valami elefánt rezervátumba mentünk olyan utakon, amiken épp volt aszfalt, megfordulni nem lehetett, mindenhol dzsungel. Az elefántokat fél óra tárgyalás után inkább leszartuk, irány a vulkán. Gondoltam, hogy ki se szállok, de aztán mégis, és a gyönyörű, bár nagyon ködös kilátást már egy olyan étteremben élvezhettem, aminek a higiéniája és a design-ja is kb. megegyezett a lepsényi MÁV állomás nem restijével, hanem inkább a budijával. Mindenhol legyek voltak (a szalvéták között is légytetemek), már a miliőtől majdnem kidobtam a taccsot (persze a nem alvás sem sokat segített). Gondoltam, gyorsan eszem valamit, aztán elfutok, nehogy azonnal ki is hányjam. Így is tettem hát, kb. a kaja egyharmadát ettem meg, aztán tipli. Ja, itt még egy pókot is láttam. :(

Az eső ömlött tovább, de már legalább szép dolgokat láttunk: vízesések mindenfelé, leginkább az út közepén, a végén már egy folyóban mentünk gyakorlatilag. Mindenhol szakadékok, egy helyen annyira leszakadt az út, hogy konkrétan átláttunk az aszfalton levő kb. 5 méteres lyukon keresztül a mélységbe. Átmentünk egy olyan hídon, amitől gyakorlatilag az egész busz sikoltozott, olyan magasan ment, és olyan szűk volt, hogy a buszról úgy tűnt, nincs is alattunk semmi. Aztán elértünk Ubud-ba, ahol tavaly is voltam, csak valami hihetetlen ok miatt nem láttam az egyetlen dolgot, amit balin meg akartam nézni, azaz a híres rizsteraszos részt. Most nincs itt a fotó, de a neten azért elég sokat találni:

Ezután mindenki rohant a piacra, ami szerintem egy putri szar, úgyhogy én inkább beültem az egyik jánnyal a legelső étterembe, ahol az eddigi legkultúráltabb kiszolgálást, és toronymagasan a legjobb kaját ettem. Aztán mivel még mindenki vásárolt vagy három óráig, felszáltam a buszra, és aludtam.

Hazafelé nem volt sok érdekes, csak annyi, hogy át kellett szállni a motorokra, és úgy hazamenni Balangan központból. Tapasztalataimat így foglalnám össze: ha valaki azt mondja, indulj el motorral éjszaka, ömlő esőben, félmeztelenül, bukósisak és mindenféle szemüveg nélkül: válaszold azt, hogy nem.

Gili -> Bali

Gilin egyszer próbáltam kimenni a törésre. Nagyon szép csőhullámok voltak, amiből gondoltam is, hogy nagyon sekély kell legyen a víz. Igazam is volt, úgy 100m-re a parttól úgy tudtam csak evezni a deszkán, hogy a kezem hozzáért a korallhoz. Aztán amikor tovább eveztem, és már a deszka uszonyai is leértek (ez kb. 30 centis vízmélységet jelent - másfél-két méteres csövek esetén ez elég sekélynek számít), úgy döntöttem, hogy a következő két hét nyaralást nem kockáztatom csak azért, hogy a wannasurf.com-on bejelölhessem ezt a szigetet is az "i surfed..." térképen. Ígyhát megfutamodtam. Nagyon öregnek éreztem magam, de van amit nem érdemes bevállalni.
Joci! Tudom, de ez csak 7 sor itt a szerkesztőben, kibírod! :)
Szörf helyett inkább körbebiciklizzük a szigetet, ami kb. egy háromnegyed órás elfoglaltság. Érdekes a sziget, de inkább mégse annyira. Van róla egy teljes körbe videó. Majd megnézzük 30-szoros sebességgel.

Aztán irány a hajó, ideje visszamenni Balira. Nagyon szép katamarán, 4 eszetlen nagy motorral. Nagyon szép, nagyon kényelmes. Több mint 60-nal megy a vízen, ami azt jelenti, hogy civilizált helyen maximum biztonsági övvel lehetne utazni rajta. De nem itt! :) Lehet sétálgatni, csúszós létrán a felső szintre mászni, miközben pattog a hullámokon, lábat lógatni hátrafelé, minden. Totálisan életveszéles. Le is fejeltem, lerúgtam, lemindentcsináltam mindennel. De totálisan megérte. Egy képet megpróbálok erről mégiscsak felrakni:

A fenti VIP rész-re egy függőleges, vízes alumínium létrán lehet feljutni

Útbaejtjük még Lembogan szigetét, úúúúúúú az de durván néz ki! Még a kikötőben is olyan tiszta a víz, mint egy akváriumban. Egy kicsit hasonlít Caprihoz, csak pici házakkal, környezetbe illőbben valamelyest.
Az út végén kikötünk Balin, Sanurban. Az összes sanuri lakos azonnal mosolyogni kezd, hiszen másfél éve én vagyok a legközelebbi dolog Ádibácsihoz és Zsuzsihoz, akiket itt úúúúúgy szeretnek!

Lombok -> Gili

Gondoltam, a szép képek meg videók színessé tennék az oldalt, de azok még inkább nélkülözhetők, hisz van fantáziátok. Majd kirakom valamikor az albumokat, vagy aki kiváncsi, az átugorhat hozzám, és egy jó citromos Gösser mellet megmutatom a legjobban sikerült 50-et. Szóval most inkább leírom, hogy mi történt az elmúlt igazából fogalmam sincs hány napban.
Lombokon a második reggel is jól telt: felkeltünk 6-kor, müezin, madárcsicsergés, stb. Jeremy jött 6:30-ra, irány Gerupuk, ahol Baharral, és csónakjával irány a törés. Nem tökölök a képekkel, itt van egy a netről: http://images.travelpod.com/users/beachbum78/pura-vida.1153234800.6.jpg
Érdekes így az öböl közepén szörfözni, a legközelebbi part kb. 1km-re van, csak néhány hajó jelenti a viszonylag biztos pont. Miután jól kiszörföztük magunkat, leszerveztük a taxit a sziget északi részébe, ahonnan ment a hajó a Gili-szigetekre. Az út megint eszméletlen szép, magas hegyeken át vezet, így nem csak rizsföldek vannak, hanem nagy dzsungelek, sok szakadékkal, a szakadékok peremén majmokkal. Aztán a kikötővárosban megint megpróbáltak ránksózni jegyeket kb 40 percen keresztül, elég erős pszichikai terrorral fejenként 180.000 rúpiáért, de aztán kitartottunk, és mentünk ócsón.

Esik

Kicsit kezd már zavarni, hogy amíg tavaly nem láttam egy eső cseppet sem, úgy idén kb. minden nap esett. Ráadásul volt, hogy nem csak a szokásos 20 perc este, hanem mondjuk egész délelőtt. Persze szörfözésnél nem para, de mondjuk kimotorozni Kutáról Balanganra monszunban, az azért nem olyan nagy móka. Lehet hogy inkább megyek taxival. :)

Lombok taxi

Legutóbb ott fejeztem be, hogy sikerült a rémálom-szerű komp-út(er) végén megérkezni Lombokra. Inet indul a történett továb:
A kikötőben azonnal lecsapott ránk egy taxis, de én már olyan fáradt voltam, hogy nem álltam ellent, sőt, az alkudozást is leszartam, így csak 400-ról 300 ezerre alkudtam, és elindultunk Kuta Lombokra. A taxisofőr mindenre le akart húzni vagy fél órán keresztül, de aztán közöltem vele, hogy tőlünk nem kap pénzt előre semmiért, így aztán már nem voltunk barátok, végre kuss lett. Sajnos láttunk egy motorbaleset is: az útra kanyarodott egy robogó, amibe belecsattant vagy 50-nel egy másik. Előre láttam az egészet, aztán hihetetlen sebességgel meg volt minden. Szerencsére úgy tűnt, nincs súlyos sérülés, a hátul utazó kisgyerek mondjuk nagyon sírt, miután az apja felkapta. Taxisunk kicsit lassított, majd ment tovább. A kis rózsaszín croq papucs az út közepén viszont eléggé beleégett a retinámba.
A környék egyébként elképesztő szép: egy 3700m-es vulkán uralja a látképet (igen, modoros), amúgy mindenhol végtelen rizsföldek, legelő bivalyok, vietnámi-sapkás parasztok, meg pálmaerdők. Tényleg, gyönyörű. Olyan volt, mintha valami háborús filmet néznénk, csak háború nélkül! :) Láttunk még egy épülő nemzetközi repteret (Lomboknak is befellegzett), néhány mosque-ot (6 óráig tartott rájönnünk, hogy az magyarul mecsetet jelent, mert mindig csak külföldön látunk ilyet). Láttunk sok-sok törölközőbe burkolt nénit robogón (mert ez a sziget nem hindu, mint Bali), meg falusi iskolákat egyenruhás gyerekekkel. Majd az albumban lehet képeket nézegetni. Arra persze még várni kell, de van itt néhány ízelítő:

Parasztok

Lizs telasz

Mosque

Az út végén megérkeztünk Kuta Lombokra, amiről azt hittük, hogy egy város, de igazából csak egy útkereszteződés, néhány falusi házzal, meg néhány bungalós szállóval.

Komp - az életközeli élmény

A tegnapi nap, miután Márk megérkezett, gyorsan leugrottunk szörfözni, és mivel nem akartam új papucsot venni megint, most mezítláb végtunk neki. Ennek eredményeképp Márk talpa szétégett és felhólyagosodott. Úgyhogy a szörföt csak módjával nyomta, de mivel megint zacsikkal fürödtünk, nálam is hamar betelt a pohár: eldőlt, hogy megpattanunk.
Este azért megkóstoltuk Márk Jägerét meg egy kis Bintangot a teraszunkon, aztán irány Kuta központja, pártéj. Itt bementünk egy 6 (!) szintes diszkotékába, amiben csodálatos lakossági tánczenét nyomtak, de sajna nem volt csak néhány atomrészeg aussie. Röhögtünk kicsit néhány long island társaságában, aztán leléptünk. Aztán váltuttunk pénzt, kis veszteséggel, de azt majd márk elmeséli, ha van kedve. :)
Megérkeztünk úgy hajnal 1 felé, Márk már lefeküdt, amikor jött az ötlet, hogy hagyjuk itt ezt a mocskos várost. MOST!

Viszonyításképp: Kuta - Balangan kb. 45 perc motorral.

Úgyhogy összepakoltunk, kicsekkeltünk 2-kor (szerettek a recepciósok), fogtunk egy taxit, aztán irány Padang Bai, a kikötő, ahonnan indul a komp (kb. 1-másfél óra kocsival).

Jó a hangulat

A taxis köcsög volt, ráadásul nem tudta az utat, úgyhogy az 1  órás utat kb. 2 óra alatt tettük meg, úgy 6-7-szeri elalvással. Mivel sehol élő embert nem láttunk, és többször fordultunk meg, atán vissza és a dzsungelen át autóztunk végig, kezdett elég parás lenni a dolog. Aztán végül megérkeztünk egy olyan kikötőbe, ahol kb. 3 ember volt,  ráadásul akkor már reggel 4 volt, de még mindig korom sötét. Pocsolyák mindenhol, a háttérben nagy hajók fényei, mindenféle gyanús elemek flangáltak. Na ez már tényleg parás volt. Kis hiszti meg vita a sófőrrel az áron, aztán még 2-3 emberrel, akikről nem tudtuk meg hogy kicsodák, de jegyet akartak eladni. Persze nem vettünk, ami később jó ötletnek bizonyult, mert a jegy kék, azok meg fehérek voltak.

Megtaláltuk a jegyirodát, de nem volt elég rúpiánk, dollárt meg nem akartak elfogadni, úgyhogy ott kellett

rimánkodni, de végül sikerült megvennünk a jegyet el inet erről a parás helyről. Sajnos a telefonom valahol itt
veszhetett el.

Vendégcsalogató váróterem

Ja tényleg, csak a céges számom van, a magán meg az indonéz sajna már nem él. :(
Ezek után kicuccolás a pocsojás feketeségbe, pottyantós budi, őrültnek kinéző emberek után eljutottunk egy beton felüljáró alá, ahol láttunk patkányt is, és valaki azt mondta, hogy ott kell várni.

Márk cigány

A sorban helyi emberek, láthatóan elég szegények várakoztak, de alapvetően nem volt semmi para. Összehaverkodtunk egy kedves családdal, és egy fél óra múlva már fel is szálltunk a csodálatos kompra.

Mint a Hair utolsó jelenetében

A kompra felérve azonnal ajánlottak nekünk kabint, amit persze elutasítottunk, hiszen nem vagyunk papírból. Meg egyenruha sem volt, nem is tudtam, hogy tényleg azt akarnak eladni. Szóval leültünk a padokra a többi néppel. Azt terveztük hogy a család közelébe, hátha nézik majd a cuccainkat, hiszen mi kb 3 percenként aludtunk el. Na ez nem sikerült, úgyhogy belekapaszkodtunk az értékeinkbe, és próbáltunk ébren maradni és túlélni.

Igazából nem lett volna para, ha nem éjszaka lett volna, nem lettünk volna hullafáradtak, nem 5 órás lett volna
az út és a kettétört székből előttünk nem másztak volna ki csótányok.

A legyek
Mivel rikított rólunk, hogy túristák vagyunk, hamar megjelentek körülöttünk az olyan emberek, akiket mi mind potenciális zsebesnek tekintettünk (valószínűleg azok is voltak). Márk egyszerűen úgy jellemezte őket, mint a friss hús körül repkedő legyeket. Mögénk beült egy csajszi, aki hangosan beszélt, néha felállt, elénk ült, aztán mellénk, megint mögénk. Néha hozzámért (gondolom hogy szokjam a dolgot, és később ne legyen feltűnő) Aztán ott volt még a punk sérójú fiatal srác - szintén nagy helyezkedő, csak minket figyelő, meg a Tata. A Tata a lenti képen Márk mellett ül. Ő sokáig kivárt, megvárta amíg megszokjuk a jelenlétét, aztán odaült Márk mellé úgy, hogy már hozzáért Márk fotós táskájához. Majd közölte, hogy márk nagyon jóképű, és honnan jöttünk, stb. Miután a táskát kettőnk közé emelte Márk, még közelebb jött a Tata, és folyamatosan igazgatta a ruháját, hogy a keze ne látszódjon (ami közben hozzáért Márk combjához :D ).

Döglegyek a friss hús körül

Nem derült ki végül, hogy csak ki akarta rabolni, vagy ennél romantikusabb tervei is voltak, mert betelt a pohár, béreltem egy kabint (kb. 1500 forintért), és oda bepakoltunk. A sok jó élmény miatt az elején nem mertünk az ágyakra feküdni, csak a szekrényen ülve szunyókáltunk. :)) Aztán győzött a fáradtság: Márk aludt jó sokat, én kb. félálomban töltöttem 5 órát, 20 percenként felugorva, hogy vajon megérkeztünk-e már. Nem segített sokat, hogy félúton a hajó motorja leállt, a hullámok meg akkorák voltak, hogy azt hittük felborul a hajó, de a végén szerencsésen megérkeztünk Lombokra, az igazi trópusi szigetre.

Lombok látképe napfelkeltekor

Halászhajó Lembar kikötőjében

Reggel megláttuk, hogy is néz ki kívülről a hajónk

Az mi???

Az mi, hogy buli után, hajnali 01:45-kor kicsekk a szállodából, hogy fogjunk egy taxit, hogy 50 perc alatt elvigyen a kikötőbe, hogy elérjük a kompot, ami 2:50-kor indul, és 6 óra alatt elvisz Lombokra?? :)))

Meglepi!

Na nézd má, kit sodort erre az atomszél! :))

A HírTV sztár-riportere

Megpróbálok majd én is készíteni egy interjút vele, addig izguljatok!

Megérkezés Bálira

Csak egy gyors poszt, mert mennem kell enni, meg inni, meg szörföt waxolni hogy holnap hajnalban ne kelljen.
Szóval: szerencsésen megérkeztem, első 1-2 nap még a Fat Yogiban szállok meg, mint tavaly, mert ilyen kis nyulam-bulam vagyok, aki állandóan a komfort zónájában tanyázik. Megkaptam ugyanazt a szobát, mint tavaly, és este ugyanabban a medencében fürödtem, úgyhogy nem kell új képeket csinálni! :) Ha valaki nem látta, nézze meg az előző blogban. A szomszédban élőzenét tolnak, fél óra alatt másodszor Gunst. Meg is van, hogy hol vacsorázom.
Nem emlékeztem, és 24 óra légkondi után kicsit meglepett, hogy itt este 8-kor is 30 fok van, de azért majd valahogy túlteszem magam rajt! :) A taxival sem volt baj, a deszka sem sérült (wooohooo), a gép is nagyon fasza volt, mellettem nem ültek, úgyhogy elfeküdtem, és vagy 4-5 órát aludtam egyben (észrevettétek, hogy visszafele megyek az időben? Ez egy művészi eszköz.) Rakok fel néhány képet az útról, mert szép volt eléggé, főleg Szingapúr nyűgözött le most is. Na, egy képet mégiscsak kirakok, mert a katari homokvihar az olyan, amit én még nem tapasztaltam, viszont kifejezetten parás volt (van videó is, de azzal most nem tökölök).

Homokvihar Katarban - nem egy életbiztosítás így felszállni

Szóval álleszoké, csak jöhetne hamarabb az a holnap reggel! :)

Doha, Katar

Nem akartam blogot írni. De kezdek álmos lenni, és csak 02:30-kor indul a gépem, viszont találtam internet, így mégis írok. Az milyen már hogy a mikooly.blogspot.com foglalt???? :) Na mindegy, kitaláltam valami TÖK MÁST. Bocsánat a megjelenésért, de arra már tényleg nem volt energiám így hirtelen.

Mi volt eddig:
Danival irány Ferihegy Kis Mikivel, aztán ő elviszi haza a kis kedvencemet. Remélem vigyáz rá(!!) :)
Becsekk, kedvesek, 50 fragile matrica a deszkán, király, nem kell fizetni (összesen 15 kiló a cuccom, deszkástul), aztán ahogy kinyílik a security utáni kapu, megcsap az összekeverhetetlen Duty-free illat! Végre kezdődik megint, utazom egyedül a világ másik felére!! JUHUUUUU! :) De ó, TRAGÉDIA! Nincs Jäger a szörf náci koktélhoz! Bacardi sincs, úgyhogy marad Morgan Kapitány, hátha találkozom valaki szimpatikus alakkal, akivel érdemes lesz elfogyasztani! :)

Parliament

A repülő király, kényelmes, szép, USB port a képernyő mellett, stb. Mellettem nem is ülnek, de kettővel arrébb Piroska néni kezd el beszélgetni velem, hogy ő az unokáját Hong-Kongban, aki delfinekkel.

Piroska néni

A magyaron kívül más nyelvet nem beszél, úgyhogy megígérem, hogy majd átkísérem a dohai reptér útvesztőjén, és felteszem a gépre (később ez meg is történik). Amúgy az unokák zseniálisak: kis kártyákat adnak neki, aminek az egyik oldalán rá van írva, hogy pl.: "Kérem, egy kicsit túl melegem van", a kártya hátán ugyanez angolul, amit meg lehet mutatni a külföldinek. Ilyenből persze elég sok van nála. Persze mellettem nincs rá szükség :)

Aztán átrepülünk a Kárpátokon,

Kárpátok

majd bukaresti stop-over, és irány Doha, a sivatag közepe, ahova iccaka szállunk már le. Érdekes hely ez, én mondom.

5 dolog, amiből gyanús lehet, hogy Katarban vagy:
1. Az autópályák ki vannak világítva keresztül az egész sivatagon
2. A repülők mellett versenyautók várnak leszállításra
3. Egyre több embert látsz tetőtől talpig törölközőben, okostelefonnal a kezében
4. A reptéri szervízautók (!) 7-es BMW-k
5. A közép-európai modell lányok lényegesen nagyobb arányban vannak jelen, mint Közép-Európában. Vajon mit kereshetnek itt?? :)

Nem lesz ez így jó, hogy semmi sem történt, és már megint regényt írok...