2011. április 4., hétfő

Lombok második nap

Késői ébredés, reggeli, deszka bérlés Márknak, aztán irány a szörf beach. Kb. fél óra út át a dzsungelen meg sok-sok pici falun (Lombokon állítólag 4 millióan laknak, a nagy részük ilyen pici falvakban, fűkunyhókban).
KÉP - fűkunyhó
Ennyit tudunk az útról: első jobbra: Novotel, második jobbra nemtommi, harmadik jobbra: az kell nekünk. Őrületesen jó az út, túrista kb. semmi, mindenhol bivalyok legelnek, ezért az út két szélén kb. pázsit van, aztán kezdődik az erdő, majmokkal, mindennel. Menetközben egy motoros leszervez nekünk surf guide-ot, aminek megörülünk, igyekszünk követni őt, de persze lemaradunk. Nagynehezen megtaláljuk a helyet (bár szerintem nem azt, amit terveztünk). Ott kiderül, hogy csak csónakkal lehet kimenni, mert messze van a törés - na ez a félelemmel vegyes izgalom. Mindig is ki akartam próbálni, de félelmetes, hogy nincs part a közelben. Leginkább azt irigyeltem mindig, ahogy beugranak az emberek a hajóról a vízbe, így:
VIDEO
Nagyon jó döntés volt, hogy belementünk: a hely lélegzetelállító, a hullám non-punishing (ilyen szó nincs ám), azaz ha leesel nem öl meg, csak megforgat néhányszor, a guide jó fej. Sőt, mindenki jófej: van még vag 6 hajó kint, sok helyi, mindenki ezerrel mosolyog, örülnek egymás sikerének, szuper a hangulat. A szörf az elején nagyon fosul megy (nekem. Márk persze azonnal elkap egyet). Aztán ráérzek, nagyon jó lesz, nem is megy rosszul, pedig jobbos, nagyon ritkán gyakorolom a backside-ot. Na erről van videó is. Nem kell röhögni, backside-on ennyi a max amit tudok! :)
VIDEO
Fossá égünk persze két óra alatt, még úgy is, hogy szinte alig süt direktbe a nap: felhős az ég, és egy jó nagy zuhét is elkapunk (JUHUUU!)
Örületesen jó élmény volt, megbeszéljük Baharral, hogy holnap hajnalban még visszajövünk ide (aztán irány a Gili-szigetek), és majd akkor fizetünk a máért is (így megy ez itt). Aztán vissza a motorra, irány haza. Megirigylem Márk hólyagosra égett lábát, és egy rosszul sikerült parkolási manőver során "én is akarok olyat" felkiáltással nekinyomom a forró kipufogócsőnek a vádlimat. Van róla fotó, de megkíméllek titeket! :)
Az úton hazafelé majdnem megesznek a tehenek, de végül mégiscsak megérkezünk. A kajáldában találkozunk egy kanadai sráccal, Jeremyvel. Na róla nincs fotó. Jó fej, lehet hogy kijön velünk holnap. A lányok meg a gyerekek fél óránként bejönnek, és megpróbálnak eladni valamit. Még veszek is egy ajándénkot, de nem mondom meg, ki kapja! :) Vásárlásunknak híre megy a faluban, utána össztűz a többi árustól, de ellenállunk!
Na, megírtam 3 bejegyzést, kb. egy óra folyamatos gépelés. Úgyhogy azt hiszem megérdemlek egy kis ejtőzést a medencében. Ja tényleg, este az így néz ki:
KÉP

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése