Balangan második nap

Kelés, szörf, szörf, sok szörf. Tömören.
Délután irány Kuta, bevásárlás. Zsóka szegény nem érzi jól magát, úgyhogy én segítek be Mikinek a konvolyban, ezúttal szükség is van rám, bár csak néhányszor szakadunk szét. Olyanok vagyunk mint egy giliszta: ha szétszakad, mind a két végén van egy-egy Miki, hogy mutassa az utat.
A Kuta Square az egyetlen hely Kután, amit bírok. Csináltam róla egy fotósorozatot, mert olyan szinten csak a szörfről szól, hogy olyat még Hawaiion és Sydneyben sem láttam. Mivel ezek mobilos képek, ki is rakom őket egy albumba, mert azok gyorsan (20 perc) felmennek. Ennek persze az az ára, hogy nem annyira kurvaszar, de azért elég irgalmatlanul ergya minőségűek. Itt egy kép ízelítőnek a lányoknak, és itt a teljes album.

10 méteres Kelly

Kizárólag a legszükségesebb dolgok beszerzése a Billabong, Rip Curl és Quiksilver boltokból: sapka elégés ellen, hosszú ujjú rashie leégés ellen, szörf cipő korallok ellen, gatya. Ez utóbbi azért kellett mindenképp, mert egyszerre ízléses és divatos is: fekete alapon rajzolt női alakok a hetvenes évek franciakártya-divatjából. :)))
Megvacsorázunk, aztán irány haza. Az út a reptér leszállópályája után megy el közvetlenül, úgyhogy kétszer is látunk hatalmas gépeket elhúzni úgy 30-40 méterre a fejünk fölött, egyszer nappal, egyszer éjszaka. Na az óriási élmény! Ha valaki emlékszik William Smith Miami című örökbecsű nótájának klipjére, na az kezdődik így.
Hazafelé viszonylag nyugodtan megyünk, kivéve a Balangan utolsó kereszteződésében történt Vérfagyasztó Tragédiát: az egyik lány jobbra kanyarodásnál (balra hajtsnál az a nehezebbik) eldől a bringájával, és bibis lesz a térde. Mondjuk a kereszteződés közepén éjszaka ez tényleg elég ijesztő, de szerencsére nem történik semmi baj. A kereszteződést tájékozódási pontként A Vérfagyasztó Tragédia Helyszíneként használjuk aztán, hogy mindenki értse hogy miről van szó, amikor útvonal magyarázás van.
Este elég sokat iszunk házipálinkát Attila jóvoltából, és még többet fürdünk a medencében. Hajnal felé térek vissza kunyhómba, abszolút nyugisan alszom! :) Viszont nem cserélnék a többiekkel, akiknek egész napos túrája van másnap...

És igen, woohoo! Utolértem magam. Ma má máma van má! A többiek elmentek túrázni, ömlik az eső, én meg megírtam mindent (nagyjából) ami eddig volt. Lehet hogy inet lesznek majd képek is, de azért ez erősen kérdéses. Mert persze lehet, hogy bejegyzés se lesz. :)

Bali - Márk búcsú

Sanurból taxival vissza Kutára, hova máshova, mint a Fat Yogiba?! Hullámok nincsenek, csak szemét, úgyhogy inkább eszünk. :) A sok-sok indoznéz kaja után irány a meki (!), és a fantasztikus vacsorát a medencében levő víz alatti bárszékeken ülve költjük el. Találkozunk egy jakartai építő mérnökkel, aki mond érdekeseket, de már nem emlékszem rá, hogy miket. :)
Most először egy emeleti szobában lakunk, előttünk a lombkorona, egy kis denevér repked, majszolva a nektárt a virágokból (már este van). Hipp-hopp a jäger is elfogy, és mivel Márk utolsó napja van, nem tudjuk elsumákolni a bulit sem. Irány a fő utca, kb. 15 perc gyalog. Márk beleszeret egy boardshort-ba, amit kénytelenek vagyunk megvenni. Ez két dolgot jelent:

1. séta vissza a Fat Yogiba, aztán vissza a központba, összesen fél órában,
2. Márk egész este úgy bulizik, hogy az új gatya be van tűrve az övébe :)

A pénzváltók este rekordot döntenek: négyből négy próbál átverni! Mindegyiktől kb. 23,6%-kal leszek idegesebb. Annyira pofátlanok, hogy amikor rájuk sütöm, hogy csalnak, de leszarom, mostmár adják a rendes lóvét, ők azt mondják, hogy akkor nincs üzlet!! A végén már elküldöm őket a picsába. Konkrétan nem tudtunk pénzt váltani. Aztán újabb ötlet, újabb túra: vissza haza megint, kártya, autómata, aztán irány vissza partizni. A Sky Garden-ben csak 70.000 a long island, azért viszont cserébe olyan L.I.-t kapunk, amiben a rövidek egy műanyag flakonban vannak összekeverve! :D Flakonból két deci a pohárba, tetejére pici kóla, a lime-ot nekem kell kérni hozzá. Hát kb. olyan kategória, mint a Milánói Mérgező L.I. Márk előbb megy haza, tekintve hogy fél négykor indulnia kell, mire én hazaérek, ő már nincs sehol. Ő persze emlékszik rá, hogy amikor hazaért, akkor én ott aludtam. Nem lesz könnyű eldönteni, melyik memóriakirály emlékezik jobban! :D
A méreg megteszi a hatását: a következő fél napot ágyban töltöm, egy adag chips, egy kóla, és számtalan epizódnyi Death Note társaságában. Aztán elhatározom hogy kinézek Balanganra (lásd a térképet valamelyik előző bejegyzésből), de nincs erőm motort bérelni, ezért taxival megyek szörfözni (!!!) :D A hullám szar, két óra nézelődés után taxival vissza, de lefoglalom Man Sis kunyhójának óceánra néző szobáját másnapra.