Képes összefoglaló

Kiraktam több mint 400 képet ide: http://picasaweb.com/brusyka (Az első idei indonéz album a  "2011-03-25 BUD-DOH-DPS" nevű)

De azok kedvéért, akik a blogot is unják, meg a picasa albumokat is, kirakok ide egy kis képes összefoglalót, hogy mi történt a három hét alatt:

Homokvihar Katarban

A jappán túrista

A cigány szörfös és a kis piros robot

Piarista Szörf Szakosztály

A szokásos

Putri masszázs

A lomboki hegyeken át

Tökéletes cső Gilin

Üveg fenekű hajó

Nagyon fontos üzleti ügyek

Hihetetlen színek

Chillout

Balangan warung

Vásárolni is kell

Balangan naplemente

Balangani tehén

Megérkezett a Hilldependent csapat is

Ez sok esti ivást jelentett

Meg vérfagyasztó baleseteket

Meg esti fürdőzéseket

Aranyosak

Ubud hihetetlen lizstelaszai

Szuperzöld

Asszem kifizettük a három milliót!

És meg is érte!

:)

Ahogy utazni érdemes

Tahó rapper videóklip

Ulu szörf 1

Ulu szörf 2

Túlélni Ulut mindig nagy megkönnyebbülés :)

Szörf térkép

Eddig ezeket a töréseket látogattam meg:

A méltó befejezés

Eléggé paráztam, de azért csak kieveztem még egyszer utoljára. A víz tényleg nagyon sekélyen törik a korallon, viszont a hullámok annyira tökéletesek, hogy idevonzanak mindenkit a környékről: csak azon az egy törésen 20-25, elég profi arc várja a csöveket. A látvány minden eddigi szörfözésemet felülmúlja (nem számítottam rá, hogy ilyen lehet): A nap korongja lassan hozzáér a láthatárhoz, és mivel onnan jönnek a hullámok is, az aranyhíd szép egyenletesen hullámzik. A Nappal szemben a hegyoldalon zöldellnek a pálmafák, alatta sorakoznak a kunyhók. Fölöttük a napnál kétszer nagyobbnak látszó telihold épp kel föl, és az is tükröződik a vízen (!!) (Tényleg, tegnap este láttam életemben először halo-jelenséget úgy, hogy a Hold volt a fényforrás.) Ahogy a hatalmas hullámokba duck-dive-nál benyomom a deszkát, a függőleges falon keresztül látom a lemenő napot, aztán amikor bemerülök a vízbe, akkor a víz alól is látszik! :) Jelzőket nem nagyon találok, de legyen annyi elég, hogy ezt szerintem még az én memóriámmal sem lehet elfelejteni soha.

Ja, és az már csak hab a tortán, hogy a nagyon erős mezőny dacára sikerül két gyönyörű glassy hullámot elkapnom, és aztán szaladok is kifelé, szerelem szét a deszkát, mert megy a transport (nem taxi!) a reptérre.

Nem hiszem, hogy fog még említésre méltó dolog történni, úgyhogy itt be is fejezem. Szörföshöz méltóan azt hiszem csak egy megfelelő jókívánság van:
Cső! :)

The beginning of the end

Man Sis kunyhójából kipakoltam, kifizettem a szállást, a kajákat, és felcipeltem a cuccokat a fenti szállásra a többiekhez. Reggel napfelkelte előtt kimentem már egyszer, azóta még egyszer, és most filózom, hogy kimegyek-e még ma. A deszka még lent van, és csak este hétkor kell indulni (most 5 óra van), viszont a telihold miatt az év egyik legalacsonyabb apálya vár, ami azt jelenti, hogy elég veszélyes a téma, mert a térdig érő vízben törnek a két méteres hullámok, és a padló korallból van. Viszont ugye megyek haza Sztálinvárosba, úgyhogy jó ideig nem lesz szörf :( Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e merszem.
 Így vagy úgy, megtudjátok előbb-utóbb! :)

13-dika

Most épp megyek vissza Gilire, úgyhogy nincs sok időm, csak annyi, hogy leírjam: 13-dika volt a legeslegjobb szörfös nap ever: reggel Ulu, este Balangan, és kb. minden sikerült, amit bepróbáltam. Mármint próbáltam beadni! :)
Készült néhány fotósorozat, de mondanom sem kell, hogy a szörf kamera pont akkor nem vett fel egy videót se. Viszont azóta egyszer lecsúsztam a deszkáról, és tökkel letörtem a kamerát! :) Még jó hogy van rajt biztonsági heveder...
 Egy képet kirakott Zsóka a Facebookra (talán itt eléritek: http://www.facebook.com/#!/photo.php?fbid=10150154743377333&set=o.154082234655988&type=1&theater), a többit viszont egyelőre még kérték, hogy ne publikáljam, szóval majd később.

Uluwatu

Ma volt az eddigi legjobb nap, JUHUUUU! Örüljetek velem! :) Nemrég értünk vissza Uluwaturól. Mivel írtam már, hogy milyen szép, meg milyen félelmetes, meg stb., ezért inkább csak ezt a három képet rakom ki, amit konkrétan pénzért vásároltam :) A három kép kb. 1 másodperc alatt készült egy hullámon. Az igazán nagy hullámokra nem mertem rámenni, de majd talán legközelebb.

Megjött a swell

Ma mégsem mentünk Ulura, mert túl nagy volt a swell. Vagy lehet hogy tegnap akartunk? Nem emlékszem, lehet, hogy kimaradt egy nap. Végülis mindegy. Most épp megint a masszázsra várok, csak most balinézre, mert a thai hatását még mindig érzem, abból elég néhány naponta egy.

Mindenesetre ma volt az első igazi Bali nap: nem esett reggel az eső, hanem sütött a nap! Emellett megérkezett a durvaság, amit napok óta várunk: kb. 2,5 méteres hullámok, néha nagyobb bombákkal. Nekem ez már túl sok sajna, nagyon félelmetes. De azért büszke vagyok magamra, hogy legalább bevállaltam. Összesen három hullámot kaptam el, de öregedtem egy évet azalatt az összesen 10 másodperc alatt. Remélem valaki csinált fotókat, mert gyönyörűen néznek ki ezek a monstrumok, ahogy tökéletesen párhuzamosan jönnek a part felé. Inkább most csinálok gyorsan néhány fotót, biztos, ami biztos! :)

Na, meg is jöttem, itt van ez a két fotó, most csináltam őket. Nem a legjobbak, de azért legalább valami. A hullámok egész barátságosnak tűnnek, de azért érdemes megnézni az alsó képen, hogy mekkorák az emberek. :)

Balangan ötödik nap

Ma reggel arra ébredtem, hogy leszakadt az ég, elmosta a fél partot, és bemosta a vízbe az összes homokot,
úgyhogy most az óceán úgy néz ki, mint egy iszapbírkózás talaja. A hullámok viszont legalább szépek. :) Nincs kedvem szarrá ázni fölöslegesen, úgyhogy inkább megvárom, amíg a tábor lejön a partra, akkor talán én is kidugom az orrom a szobából. Addig csak ülök az ágyamon, a nyitott ajtón keresztül nézem a szörfösöket, és közben megnézek egy epizód Death Note-ot is.

Ja tényleg, tegnap Japánban megint földrengés volt, úgyhogy a szokásosnál parásabban jöttem le a partra aludni, mert azt az 5000 km-t egy lökéshullám megteszi 7 óra alatt, nem akartam arra ébredni, hogy rámdől a ház. De nem  dőlt. :) Meg azt is kezdem megszokni, hogy a fönti házból, ahol a többiek vannak, kb 5 percet kell sétálni egy erdős részen keresztül egy föld (sár) úton, mindenféle fény nélkül. Azaz persze a csillagok, a Hold, meg a fényzennyezés ad fényt, de ha felhős az ég, akkor azért elég trükkös a lejutás.

Elvileg ma délután megyünk Ulura. Nem lesz nagy swell, de Ulu azért még így is parás. Nincs beach egyáltalán, csak egy rohadt nagy sziklás hegy. Egy barlangból lehet kievezni a törésre, ahol kapásból elkap egy áramlat, ami vagy 100 métert visz északra a 100 méteres sziklákkal szembe. Ott kell rendületlenül tovább evezni kifelé, és amikor az áramlat elenged, akkor lehet elkezdeni visszaevezni délre, a töréshez. A hullám az egyik legszebb a világon, a fenék viszont éles korallokkal van tele. A szörf minősége, ahogy a wannasurf.com írja: Totally Epic.

Este elmentünk még egy surf outletbe, amit Surfers Paradise-nak hívnak, mint a várost a Gold Coaston.


6-7 méteres szörf-istenség a Surfers Paradise bejárata előtt

Kénytelen voltam venni egy új surf pad-et a deszkámra, mert a másik már annyira leszakadt, hogy tényleg le kellett cserélni. A surf pad az érdes rész a deszka hátán, amire az ember a hátsó lábát rakja. A nagyrésze már tavaly leszakadt, de eddig még használható volt.

A trónkövetelő új ruhája

Balangan negyedik nap

Ma délelőtt retek szörf volt, de délután egész jó lett. De mindenekelőtt ma sikerült felszerelni a GoPro kamerát a Trónkövetelőre, úgyhogy van már néhány videó arról, ahogy szörfözök - a deszka szemszögéből. Persze nem töltöm fel, de aztán majd egyszer lehet hogy mégis. Itt van egy kép róla, hogy milyen, amikor még be se mentem a vízbe. Mert ez a kamera fotózni is tud ám!

A kunyhók a parton a Trónkövetelő szemszögéből

Na, megyek, mert a medence partján levő masszázs-kunyhóban épp én vagyok soron.
:)

Random pic 1

Hát aki szörfözik, az ettől most utálni fog. Ez az a hullám, amire végül nem eveztem ki Gili-Trawanganon, hanem bejöttem a töréstől inkább. Mentségemre legyen mondva, hogy már van zátony-cipőm, úgyhogy most már kimennék.



Gili Trawangan low tide epic





Juhúúúúú!

Hát igazán pompás kedvem van!!
5 dolog is van, ami miatt:

1. A trópusi nyavalyám ma alábbhagyni látszik, kevéssé produkálva itt nem részletezett tüneteit, valamint az orvosommal :) is kommunikáltam, aki azt mondta, hogy jó eséllyel nem halok bele
2. Megírtam az összes blogbejegyzést
3. A lenti kép tanúsága szerint nem sok víz volt a zátonyon, ezért nagyon ódzkodtam tőle, meg féltem is (nem, nem annyira mint a póktól), de mégis lementem szörfözni .




Naplemente apályban a teraszomról fotózva


4. Igen szép hullámok voltak, és volt egy-két kiváló menetem, aminek a végén ki tudtam lőni a hullámból, ráadásul mindezt a naplementében tehettem, teljesen egymagamban az egész parton
5. Valamilyen rejtélyes indokból euorópai slágerek ázsiai happy-hardcore feldolgozása szól az étterem hangszóróiból, ami nagyon jókedvűvé tenne magában is :)

Szóval juhúúú! :)

Balangan második nap

Kelés, szörf, szörf, sok szörf. Tömören.
Délután irány Kuta, bevásárlás. Zsóka szegény nem érzi jól magát, úgyhogy én segítek be Mikinek a konvolyban, ezúttal szükség is van rám, bár csak néhányszor szakadunk szét. Olyanok vagyunk mint egy giliszta: ha szétszakad, mind a két végén van egy-egy Miki, hogy mutassa az utat.
A Kuta Square az egyetlen hely Kután, amit bírok. Csináltam róla egy fotósorozatot, mert olyan szinten csak a szörfről szól, hogy olyat még Hawaiion és Sydneyben sem láttam. Mivel ezek mobilos képek, ki is rakom őket egy albumba, mert azok gyorsan (20 perc) felmennek. Ennek persze az az ára, hogy nem annyira kurvaszar, de azért elég irgalmatlanul ergya minőségűek. Itt egy kép ízelítőnek a lányoknak, és itt a teljes album.

10 méteres Kelly

Kizárólag a legszükségesebb dolgok beszerzése a Billabong, Rip Curl és Quiksilver boltokból: sapka elégés ellen, hosszú ujjú rashie leégés ellen, szörf cipő korallok ellen, gatya. Ez utóbbi azért kellett mindenképp, mert egyszerre ízléses és divatos is: fekete alapon rajzolt női alakok a hetvenes évek franciakártya-divatjából. :)))
Megvacsorázunk, aztán irány haza. Az út a reptér leszállópályája után megy el közvetlenül, úgyhogy kétszer is látunk hatalmas gépeket elhúzni úgy 30-40 méterre a fejünk fölött, egyszer nappal, egyszer éjszaka. Na az óriási élmény! Ha valaki emlékszik William Smith Miami című örökbecsű nótájának klipjére, na az kezdődik így.
Hazafelé viszonylag nyugodtan megyünk, kivéve a Balangan utolsó kereszteződésében történt Vérfagyasztó Tragédiát: az egyik lány jobbra kanyarodásnál (balra hajtsnál az a nehezebbik) eldől a bringájával, és bibis lesz a térde. Mondjuk a kereszteződés közepén éjszaka ez tényleg elég ijesztő, de szerencsére nem történik semmi baj. A kereszteződést tájékozódási pontként A Vérfagyasztó Tragédia Helyszíneként használjuk aztán, hogy mindenki értse hogy miről van szó, amikor útvonal magyarázás van.
Este elég sokat iszunk házipálinkát Attila jóvoltából, és még többet fürdünk a medencében. Hajnal felé térek vissza kunyhómba, abszolút nyugisan alszom! :) Viszont nem cserélnék a többiekkel, akiknek egész napos túrája van másnap...

És igen, woohoo! Utolértem magam. Ma má máma van má! A többiek elmentek túrázni, ömlik az eső, én meg megírtam mindent (nagyjából) ami eddig volt. Lehet hogy inet lesznek majd képek is, de azért ez erősen kérdéses. Mert persze lehet, hogy bejegyzés se lesz. :)

Balangan első nap

Reggel motor bérlés, Fat Yogiba odahozzák a robogót. Irány Balangan, persze térkép nélkül. Viszonylag könnyen idetalálok. Becuccolok a szobámba, ahol az ágyamból látom konkrétan a törést a szörfösökkel, aztán kimegyek a házból, közvetlenül a vízbe, mert épp dagály van, és akkor be-becsapnak a hullámok a ház alá. :) Két dolog fogad itt: egy szomorú - sajnos itt is van szemét (annyira nem durva, mint Kután, de azért zavaró), meg egy vidám: Kb. 5 perc sétára vert tábort a Hilldependent Bali Surf Camp: 26 lelkes szörfözni vágyó fiú és lány, élükön Rigler Miki, és becses neje Zsóka - akikkel Franciaországban is voltunk. Király, most úgyis inkább társasági életet akartam élni.
Gyors szörf, rommá égés, felhólyagosodott alkar, kiváló.
Délután irány Kuta, elkisérem a csapatot a városba, hogy kibéreljenek 24 (!!) robogót. Nem tudom, hogy mennyit meséltem tavaly az itteni közlekedésről, de elég annyit tudni, hogy tapasztalt motorosoknak is van mit szokni ebben a káoszban. Itt viszont egy csomóan kb. sose ültek motoron, este van, korom sötét, és összesen hárman tudjuk az utat vissza Balanganra, ráadásul minden motoron oldalt szörftartó (amivel az egyik lány az első tíz méteren magával visz egy hirdetőtáblát :) ).
24 motor egymás után az kb. egy 50 méter hosszú giliszta. Felajánlom segítségemet a konvolyban, hogy az új citromsárga smiley-s bukósisakommal középen segítem a konvolyt, és ha esetleg szétszakad (komolyan, mennyi esélye van, hogy nem szakad szét??), akkor majd viszem én a kigyó egyik felét. Kb. a harmadik kanyarnál történik meg a szakadás, de aztán mindenki épségben mégis megérkezik haza, 40 perc motorozás után. Igazábó szerintem konkrétan szürreális, hogy mindenki épségben, gond nélkül odaért! :)
Este beszélgetés a társasággal az ő helyükön (étterem, szép medence a szikla tetején, nagyon szép). Szerencsére tök jófejek az emberek (mernék mást írni úgy, hogy itt van vagy 10 notebook ;) ). Szóval tényleg nagyon jó a társaság, néhány Bintang után aztán viszont irány a kunyhó, amitől eléggé parázom először, mert tavaly félóránként riadtam föl szívrohammal, hogy biztos itt a cunami. (A ház kb. belóg a vízbe, annyira közel van az óceánhoz, lent a homokon, viszont mögötte sziklafal van, így biztos nem a túlélők között írnák a nevemet a statisztikába egy szökőár esetén.) De ez most jobb, csak 5:55-perckor ébredek fel (mint ahogy az összes többi lakó a szigeten), mert akkora villám csap be. Automatikusan föl is kelek, kimegyek a szobából, hogy akkor most jön-e a cunami, vagy sem. Nem jött.

Gili -> Bali

Gilin egyszer próbáltam kimenni a törésre. Nagyon szép csőhullámok voltak, amiből gondoltam is, hogy nagyon sekély kell legyen a víz. Igazam is volt, úgy 100m-re a parttól úgy tudtam csak evezni a deszkán, hogy a kezem hozzáért a korallhoz. Aztán amikor tovább eveztem, és már a deszka uszonyai is leértek (ez kb. 30 centis vízmélységet jelent - másfél-két méteres csövek esetén ez elég sekélynek számít), úgy döntöttem, hogy a következő két hét nyaralást nem kockáztatom csak azért, hogy a wannasurf.com-on bejelölhessem ezt a szigetet is az "i surfed..." térképen. Ígyhát megfutamodtam. Nagyon öregnek éreztem magam, de van amit nem érdemes bevállalni.
Joci! Tudom, de ez csak 7 sor itt a szerkesztőben, kibírod! :)
Szörf helyett inkább körbebiciklizzük a szigetet, ami kb. egy háromnegyed órás elfoglaltság. Érdekes a sziget, de inkább mégse annyira. Van róla egy teljes körbe videó. Majd megnézzük 30-szoros sebességgel.

Aztán irány a hajó, ideje visszamenni Balira. Nagyon szép katamarán, 4 eszetlen nagy motorral. Nagyon szép, nagyon kényelmes. Több mint 60-nal megy a vízen, ami azt jelenti, hogy civilizált helyen maximum biztonsági övvel lehetne utazni rajta. De nem itt! :) Lehet sétálgatni, csúszós létrán a felső szintre mászni, miközben pattog a hullámokon, lábat lógatni hátrafelé, minden. Totálisan életveszéles. Le is fejeltem, lerúgtam, lemindentcsináltam mindennel. De totálisan megérte. Egy képet megpróbálok erről mégiscsak felrakni:

A fenti VIP rész-re egy függőleges, vízes alumínium létrán lehet feljutni

Útbaejtjük még Lembogan szigetét, úúúúúúú az de durván néz ki! Még a kikötőben is olyan tiszta a víz, mint egy akváriumban. Egy kicsit hasonlít Caprihoz, csak pici házakkal, környezetbe illőbben valamelyest.
Az út végén kikötünk Balin, Sanurban. Az összes sanuri lakos azonnal mosolyogni kezd, hiszen másfél éve én vagyok a legközelebbi dolog Ádibácsihoz és Zsuzsihoz, akiket itt úúúúúgy szeretnek!

A nem tökéletes reggel

Eredetileg azt a címet terveztem, hogy "A tökéletesen szar reggel", aztán eszembe jutott, hogy általában milyen egy hétfő reggel, és elvetettem az ötletet. :)
Először inkább kezdem a jókkal:

1. Közel húsz órája döglöttem az ágyban, hogy megszabaduljak a nyavajától, csak vacsorázni mentem ki, ráadásul kb. 2-kor tudtam elaludni, és mégis viszonylag frissen ébredtem magamtól 5-kor.
2. Lefelé sétálva, ugyanúgy mint tegnap, belefutottam Kadekbe, akinek a névjegykártyája elveszett tegnap a cuccokkal együtt. Most is levitt a partra, és most is adott egy névjegykártyát, amit ezúttal már a gatyámba tettem. Marketingből ötöst kaphatna: vízálló a névjegykártyája
3. A betegség úgy látszik elmúlt, legalábbis most nem érzem
4. Ahogy írom a bejegyzést a medence mellett, a fák alatt (mert itt jobb a térerő), meg is érkezett a reggeli rántottám, görögdinnyém, meg a teám. :)

Aztán a rosszak:

1. A szemét a parton. Forgalmasabb helyeken a strand homokja attól olyan szép tiszta, hogy milliónyi ember napfelkeltekor összeszedi a sok tonnányi szemetet, amit a víz kimos, aztán a traktor felgereblyézi. Na ha még sötétben megy ki az ember, akkor át kell vágnia a kb. 20m széles szemétsávon, hogy elérjen a vízhez, ahol folytatódik a kálvária:
2. A szemét a vízben. Hihetetlenül kiakasztó az, ha úgy kell kievezni, hogy az ember minden második karcsapásra egy nylonszacsit kap el. Komolyan, iszonyatosan kiakadtam. Amikor tornyosul feletted a hullám, látod rajta, hogy tele van szeméttel. Ettől annyira elment a kedvem az egésztől, hogy nem vagyok biztos benne, hogy itt, Kután még egyszer kimegyek szörfözni. Elhúzok inet a ...ba. Kurva nylonzacsik!! Soha többé nem kérek a boltban ilyen szart. (mostanában amúgy már kezdtem leszokni róla) Ráadásul pont láttam tegnap egy filmet a teknősökről, akik ha lenyelik ezeket a szarokat, meg is halhatnak tőle. :( A másik nagyon idegesítő hatása a szemétnek, hogy ha a szemed sarkából észreveszed, hogy valami kibukkan a vízből, akkor először nem arra gondolsz, hogy egy darab fa, hanem inkább arra, hogy az valami cápii, ami most akarja megkóstolni a lábikrádat. Viccesen hangzik, de egyszer-kétszer komolyan ráparáztam a témára.
3. A hullámok. Én Balin ilyen retek hullámokat még nem láttam. Tényleg. Ez még Maroubrán is kiábrándítónak minősülne! Az egész part egy nagy close-out, cross-shore szél, össze-vissza az egész szar, high tide, semmilyen irányba nem lehet menni, de ahhoz elég nagy, hogy megcsapjon rendesen. A sok szeméttel együtt. Kurva szemét!
4. Mindezek miatt úgy döntöttem kb. fél óra után (5:50-kor kezdődött a menet), hogy bemegyek, még napfelkelte előtt (!!!). Na ilyet se csináltam még. Úgy mentem be, hogy az egész városból még ki se jött egy darab ember se. De ez volt a jó döntés.
5. Hazafele sétálva megláttam, hogy egy kb. méteres édibédi cserepes teknős úszott ki a partra. Hát olyan édes volt, meg kellett zabálni, egyből jó kedvem lett! Aztán észrevettem, hogy nem úszott, csak partra mosta a víz, és már nem is fog visszaúszni. :(((( Na ez tette be a kaput, és ekkor jutott eszembe a fenti cím a bejegyzésnek.

Mondanám azt, hogy röviden ennyi, de elég csúnya eufemizmus lenne. Remélem legközelebb valami lelkesítőbbel tudok jelentkezni.
Csumi!

Vén

Hát én sem vagyok már a régi. Most este 6 van, én meg reggel 10 felé dőltem le, hogy szunyókálok egy kicsit! :)) Úgy látszik a szervezetem nem nagyon támogatja, hogy napokig szinte pihenés nélkül japánkodom. Be is vettem gyógyszert, mert nem akarok egy hétig itt feküdni. Előbb is észrevehettem volna, hogy valami nem frankó, amikor a szörfözésből visszatérve nem akartam a medencében úszkálni, vagy sétálni a városban. Vagy amikor elkezdtem szörfözni, és 6 (hat) perc után éreztem, hogy alig bírok evezni (persze azért kint voltam vagy 2 órát).
A másik nem túl nagy öröm, hogy lenyúlták a papucsomat, meg az ingemet a parton. Kicsit gyanús is volt, hogy épp a szemetet szedték, és gyűjtötték újrahasznosításra, hogy az én cuccom is a martalékuk lesz. De szerencsére nem a legjobb cuccaimat vittem le. Egy helyi motoros srác vitt le amúgy, leszólított séta közben. Mondtam, hogy nincs lóvém, azért levitt. Na az ő névjegykártyája is bent maradt az ingemben :S
Na mindegy, nem lehet minden fenékig tejfel. Most itt ülök a medence mellett egy szál gatyában, 30 fok van, szól a zene, elég kellemes. Holnapra kipihenem, aztán mehet tovább a pörgés.
Ja, a szörf: nem volt rossz, nem felejtettem el teljesen szörfözni, a legelső hullámot kapásból elkaptam. Azért látom a teret a fejlődésre! :) Reggel 6:20 körül kezdtem, még napfelkelte előtt, én voltam egyedül kint az egész városban :) A szokásos látvány: balra vulkán, félig felhőben, jobbra toronyfelhők, ömlő eső, középen felkelő nap. Jó, hogy nem mentem még Balanganra, mert láttam, hogy ott egész nap esett, Kután viszont sütött a nap.
Na most untam meg az írást, megyek pihengetni. Majd csinálok egy térképet, hogy lehessen érteni amit írok.
Csocsi

A tökéletes reggel

Aki nem szörfözik, annak lehet hogy nem könnyű elképzelni, hogy a tökéletes reggel így néz ki: 24 óra utazás, este trópusi vihar, 6 óra alvás után 5:40-kor korom sötétben elkezd üvölteni Alice Cooper a füledbe, jelezvén, hogy ideje szörfözni! :)