Kelés, szörf, szörf, sok szörf. Tömören.
Délután irány Kuta, bevásárlás. Zsóka szegény nem érzi jól magát, úgyhogy én segítek be Mikinek a konvolyban, ezúttal szükség is van rám, bár csak néhányszor szakadunk szét. Olyanok vagyunk mint egy giliszta: ha szétszakad, mind a két végén van egy-egy Miki, hogy mutassa az utat.
A Kuta Square az egyetlen hely Kután, amit bírok. Csináltam róla egy fotósorozatot, mert olyan szinten csak a szörfről szól, hogy olyat még Hawaiion és Sydneyben sem láttam. Mivel ezek mobilos képek, ki is rakom őket egy albumba, mert azok gyorsan (20 perc) felmennek. Ennek persze az az ára, hogy nem annyira kurvaszar, de azért elég irgalmatlanul ergya minőségűek. Itt egy kép ízelítőnek a lányoknak, és itt a teljes album.
Kizárólag a legszükségesebb dolgok beszerzése a Billabong, Rip Curl és Quiksilver boltokból: sapka elégés ellen, hosszú ujjú rashie leégés ellen, szörf cipő korallok ellen, gatya. Ez utóbbi azért kellett mindenképp, mert egyszerre ízléses és divatos is: fekete alapon rajzolt női alakok a hetvenes évek franciakártya-divatjából. :)))
Megvacsorázunk, aztán irány haza. Az út a reptér leszállópályája után megy el közvetlenül, úgyhogy kétszer is látunk hatalmas gépeket elhúzni úgy 30-40 méterre a fejünk fölött, egyszer nappal, egyszer éjszaka. Na az óriási élmény! Ha valaki emlékszik William Smith Miami című örökbecsű nótájának klipjére, na az kezdődik így.
Hazafelé viszonylag nyugodtan megyünk, kivéve a Balangan utolsó kereszteződésében történt Vérfagyasztó Tragédiát: az egyik lány jobbra kanyarodásnál (balra hajtsnál az a nehezebbik) eldől a bringájával, és bibis lesz a térde. Mondjuk a kereszteződés közepén éjszaka ez tényleg elég ijesztő, de szerencsére nem történik semmi baj. A kereszteződést tájékozódási pontként A Vérfagyasztó Tragédia Helyszíneként használjuk aztán, hogy mindenki értse hogy miről van szó, amikor útvonal magyarázás van.
Este elég sokat iszunk házipálinkát Attila jóvoltából, és még többet fürdünk a medencében. Hajnal felé térek vissza kunyhómba, abszolút nyugisan alszom! :) Viszont nem cserélnék a többiekkel, akiknek egész napos túrája van másnap...
És igen, woohoo! Utolértem magam. Ma má máma van má! A többiek elmentek túrázni, ömlik az eső, én meg megírtam mindent (nagyjából) ami eddig volt. Lehet hogy inet lesznek majd képek is, de azért ez erősen kérdéses. Mert persze lehet, hogy bejegyzés se lesz. :)
Délután irány Kuta, bevásárlás. Zsóka szegény nem érzi jól magát, úgyhogy én segítek be Mikinek a konvolyban, ezúttal szükség is van rám, bár csak néhányszor szakadunk szét. Olyanok vagyunk mint egy giliszta: ha szétszakad, mind a két végén van egy-egy Miki, hogy mutassa az utat.
A Kuta Square az egyetlen hely Kután, amit bírok. Csináltam róla egy fotósorozatot, mert olyan szinten csak a szörfről szól, hogy olyat még Hawaiion és Sydneyben sem láttam. Mivel ezek mobilos képek, ki is rakom őket egy albumba, mert azok gyorsan (20 perc) felmennek. Ennek persze az az ára, hogy nem annyira kurvaszar, de azért elég irgalmatlanul ergya minőségűek. Itt egy kép ízelítőnek a lányoknak, és itt a teljes album.
 |
| 10 méteres Kelly |
Megvacsorázunk, aztán irány haza. Az út a reptér leszállópályája után megy el közvetlenül, úgyhogy kétszer is látunk hatalmas gépeket elhúzni úgy 30-40 méterre a fejünk fölött, egyszer nappal, egyszer éjszaka. Na az óriási élmény! Ha valaki emlékszik William Smith Miami című örökbecsű nótájának klipjére, na az kezdődik így.
Hazafelé viszonylag nyugodtan megyünk, kivéve a Balangan utolsó kereszteződésében történt Vérfagyasztó Tragédiát: az egyik lány jobbra kanyarodásnál (balra hajtsnál az a nehezebbik) eldől a bringájával, és bibis lesz a térde. Mondjuk a kereszteződés közepén éjszaka ez tényleg elég ijesztő, de szerencsére nem történik semmi baj. A kereszteződést tájékozódási pontként A Vérfagyasztó Tragédia Helyszíneként használjuk aztán, hogy mindenki értse hogy miről van szó, amikor útvonal magyarázás van.
Este elég sokat iszunk házipálinkát Attila jóvoltából, és még többet fürdünk a medencében. Hajnal felé térek vissza kunyhómba, abszolút nyugisan alszom! :) Viszont nem cserélnék a többiekkel, akiknek egész napos túrája van másnap...
És igen, woohoo! Utolértem magam. Ma má máma van má! A többiek elmentek túrázni, ömlik az eső, én meg megírtam mindent (nagyjából) ami eddig volt. Lehet hogy inet lesznek majd képek is, de azért ez erősen kérdéses. Mert persze lehet, hogy bejegyzés se lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése