A méltó befejezés

Eléggé paráztam, de azért csak kieveztem még egyszer utoljára. A víz tényleg nagyon sekélyen törik a korallon, viszont a hullámok annyira tökéletesek, hogy idevonzanak mindenkit a környékről: csak azon az egy törésen 20-25, elég profi arc várja a csöveket. A látvány minden eddigi szörfözésemet felülmúlja (nem számítottam rá, hogy ilyen lehet): A nap korongja lassan hozzáér a láthatárhoz, és mivel onnan jönnek a hullámok is, az aranyhíd szép egyenletesen hullámzik. A Nappal szemben a hegyoldalon zöldellnek a pálmafák, alatta sorakoznak a kunyhók. Fölöttük a napnál kétszer nagyobbnak látszó telihold épp kel föl, és az is tükröződik a vízen (!!) (Tényleg, tegnap este láttam életemben először halo-jelenséget úgy, hogy a Hold volt a fényforrás.) Ahogy a hatalmas hullámokba duck-dive-nál benyomom a deszkát, a függőleges falon keresztül látom a lemenő napot, aztán amikor bemerülök a vízbe, akkor a víz alól is látszik! :) Jelzőket nem nagyon találok, de legyen annyi elég, hogy ezt szerintem még az én memóriámmal sem lehet elfelejteni soha.

Ja, és az már csak hab a tortán, hogy a nagyon erős mezőny dacára sikerül két gyönyörű glassy hullámot elkapnom, és aztán szaladok is kifelé, szerelem szét a deszkát, mert megy a transport (nem taxi!) a reptérre.

Nem hiszem, hogy fog még említésre méltó dolog történni, úgyhogy itt be is fejezem. Szörföshöz méltóan azt hiszem csak egy megfelelő jókívánság van:
Cső! :)

The beginning of the end

Man Sis kunyhójából kipakoltam, kifizettem a szállást, a kajákat, és felcipeltem a cuccokat a fenti szállásra a többiekhez. Reggel napfelkelte előtt kimentem már egyszer, azóta még egyszer, és most filózom, hogy kimegyek-e még ma. A deszka még lent van, és csak este hétkor kell indulni (most 5 óra van), viszont a telihold miatt az év egyik legalacsonyabb apálya vár, ami azt jelenti, hogy elég veszélyes a téma, mert a térdig érő vízben törnek a két méteres hullámok, és a padló korallból van. Viszont ugye megyek haza Sztálinvárosba, úgyhogy jó ideig nem lesz szörf :( Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e merszem.
 Így vagy úgy, megtudjátok előbb-utóbb! :)

13-dika

Most épp megyek vissza Gilire, úgyhogy nincs sok időm, csak annyi, hogy leírjam: 13-dika volt a legeslegjobb szörfös nap ever: reggel Ulu, este Balangan, és kb. minden sikerült, amit bepróbáltam. Mármint próbáltam beadni! :)
Készült néhány fotósorozat, de mondanom sem kell, hogy a szörf kamera pont akkor nem vett fel egy videót se. Viszont azóta egyszer lecsúsztam a deszkáról, és tökkel letörtem a kamerát! :) Még jó hogy van rajt biztonsági heveder...
 Egy képet kirakott Zsóka a Facebookra (talán itt eléritek: http://www.facebook.com/#!/photo.php?fbid=10150154743377333&set=o.154082234655988&type=1&theater), a többit viszont egyelőre még kérték, hogy ne publikáljam, szóval majd később.

Özönvíz

Tegnap este lent kajáltunk a parton, aztán mentem volna haza, de nem lehetett: az ideiglenes folyó, ami a monszuntól jött létre a beach közepén, annyira megduzzadt, hogy konrétan nem tudtam átjutni rajt! A feléig eljutottam, de onnan már kb. combig ért, és úgy száguldott, mint egy hegyi folyó, amin raftingolnak. Notebookkal a hátamon ezt már nem tudtam bevállalni. Úgyhogy irány inkább a fenti bungalló, ott elcsöveztem a teraszon kölcsönpóló és törölközők segítségével. Az egész jó is lett volna, ha a tető nem eresztett volna, és az eső nem vert volna be. Így kb. csak két órát aludtam, és elég gyengének érzem magam, úgyhogy most úgy néz ki, hogy nem tudom bevállalni a reggeli Ulut a többiekkel. :(((
Sose hittem volna, hogy leszek valaha ilyen érett felnőtt! :)

Megjött a swell

Ma mégsem mentünk Ulura, mert túl nagy volt a swell. Vagy lehet hogy tegnap akartunk? Nem emlékszem, lehet, hogy kimaradt egy nap. Végülis mindegy. Most épp megint a masszázsra várok, csak most balinézre, mert a thai hatását még mindig érzem, abból elég néhány naponta egy.

Mindenesetre ma volt az első igazi Bali nap: nem esett reggel az eső, hanem sütött a nap! Emellett megérkezett a durvaság, amit napok óta várunk: kb. 2,5 méteres hullámok, néha nagyobb bombákkal. Nekem ez már túl sok sajna, nagyon félelmetes. De azért büszke vagyok magamra, hogy legalább bevállaltam. Összesen három hullámot kaptam el, de öregedtem egy évet azalatt az összesen 10 másodperc alatt. Remélem valaki csinált fotókat, mert gyönyörűen néznek ki ezek a monstrumok, ahogy tökéletesen párhuzamosan jönnek a part felé. Inkább most csinálok gyorsan néhány fotót, biztos, ami biztos! :)

Na, meg is jöttem, itt van ez a két fotó, most csináltam őket. Nem a legjobbak, de azért legalább valami. A hullámok egész barátságosnak tűnnek, de azért érdemes megnézni az alsó képen, hogy mekkorák az emberek. :)

Balangan ötödik nap

Ma reggel arra ébredtem, hogy leszakadt az ég, elmosta a fél partot, és bemosta a vízbe az összes homokot,
úgyhogy most az óceán úgy néz ki, mint egy iszapbírkózás talaja. A hullámok viszont legalább szépek. :) Nincs kedvem szarrá ázni fölöslegesen, úgyhogy inkább megvárom, amíg a tábor lejön a partra, akkor talán én is kidugom az orrom a szobából. Addig csak ülök az ágyamon, a nyitott ajtón keresztül nézem a szörfösöket, és közben megnézek egy epizód Death Note-ot is.

Ja tényleg, tegnap Japánban megint földrengés volt, úgyhogy a szokásosnál parásabban jöttem le a partra aludni, mert azt az 5000 km-t egy lökéshullám megteszi 7 óra alatt, nem akartam arra ébredni, hogy rámdől a ház. De nem  dőlt. :) Meg azt is kezdem megszokni, hogy a fönti házból, ahol a többiek vannak, kb 5 percet kell sétálni egy erdős részen keresztül egy föld (sár) úton, mindenféle fény nélkül. Azaz persze a csillagok, a Hold, meg a fényzennyezés ad fényt, de ha felhős az ég, akkor azért elég trükkös a lejutás.

Elvileg ma délután megyünk Ulura. Nem lesz nagy swell, de Ulu azért még így is parás. Nincs beach egyáltalán, csak egy rohadt nagy sziklás hegy. Egy barlangból lehet kievezni a törésre, ahol kapásból elkap egy áramlat, ami vagy 100 métert visz északra a 100 méteres sziklákkal szembe. Ott kell rendületlenül tovább evezni kifelé, és amikor az áramlat elenged, akkor lehet elkezdeni visszaevezni délre, a töréshez. A hullám az egyik legszebb a világon, a fenék viszont éles korallokkal van tele. A szörf minősége, ahogy a wannasurf.com írja: Totally Epic.

Este elmentünk még egy surf outletbe, amit Surfers Paradise-nak hívnak, mint a várost a Gold Coaston.


6-7 méteres szörf-istenség a Surfers Paradise bejárata előtt

Kénytelen voltam venni egy új surf pad-et a deszkámra, mert a másik már annyira leszakadt, hogy tényleg le kellett cserélni. A surf pad az érdes rész a deszka hátán, amire az ember a hátsó lábát rakja. A nagyrésze már tavaly leszakadt, de eddig még használható volt.

A trónkövetelő új ruhája

Táj

Nyilván én éltem szatyorban, és már mindenki volt thai manual masszázson, de azért nekem tudtak meglepetést okozni. Az igaz, hogy pont azért nem balinéz masszázst választottam, mert tavaly az nem fájt eléggé, ezért gondoltam nem elég hatékony, de azért ez minden határon túlment. Összetörték az összes csontomat, kitépkedték kezem-lábam, mint a bogaraknak. Amikor épp csillagokat láttam, hátranéztem, és látom hogy a csajszi a hátamon áll, és úgy döngöli szegény megfáradt izmaimat. Azért az sokat segített, hogy láttam a halvány fényeket a medence partján, meg hallottam az óceán morajlását. :)
Szerintem ezen túl minden nap kérek masszázst.

Balangan negyedik nap

Ma délelőtt retek szörf volt, de délután egész jó lett. De mindenekelőtt ma sikerült felszerelni a GoPro kamerát a Trónkövetelőre, úgyhogy van már néhány videó arról, ahogy szörfözök - a deszka szemszögéből. Persze nem töltöm fel, de aztán majd egyszer lehet hogy mégis. Itt van egy kép róla, hogy milyen, amikor még be se mentem a vízbe. Mert ez a kamera fotózni is tud ám!

A kunyhók a parton a Trónkövetelő szemszögéből

Na, megyek, mert a medence partján levő masszázs-kunyhóban épp én vagyok soron.
:)

Juhúúúúú!

Hát igazán pompás kedvem van!!
5 dolog is van, ami miatt:

1. A trópusi nyavalyám ma alábbhagyni látszik, kevéssé produkálva itt nem részletezett tüneteit, valamint az orvosommal :) is kommunikáltam, aki azt mondta, hogy jó eséllyel nem halok bele
2. Megírtam az összes blogbejegyzést
3. A lenti kép tanúsága szerint nem sok víz volt a zátonyon, ezért nagyon ódzkodtam tőle, meg féltem is (nem, nem annyira mint a póktól), de mégis lementem szörfözni .




Naplemente apályban a teraszomról fotózva


4. Igen szép hullámok voltak, és volt egy-két kiváló menetem, aminek a végén ki tudtam lőni a hullámból, ráadásul mindezt a naplementében tehettem, teljesen egymagamban az egész parton
5. Valamilyen rejtélyes indokból euorópai slágerek ázsiai happy-hardcore feldolgozása szól az étterem hangszóróiból, ami nagyon jókedvűvé tenne magában is :)

Szóval juhúúú! :)

Balangan második nap

Kelés, szörf, szörf, sok szörf. Tömören.
Délután irány Kuta, bevásárlás. Zsóka szegény nem érzi jól magát, úgyhogy én segítek be Mikinek a konvolyban, ezúttal szükség is van rám, bár csak néhányszor szakadunk szét. Olyanok vagyunk mint egy giliszta: ha szétszakad, mind a két végén van egy-egy Miki, hogy mutassa az utat.
A Kuta Square az egyetlen hely Kután, amit bírok. Csináltam róla egy fotósorozatot, mert olyan szinten csak a szörfről szól, hogy olyat még Hawaiion és Sydneyben sem láttam. Mivel ezek mobilos képek, ki is rakom őket egy albumba, mert azok gyorsan (20 perc) felmennek. Ennek persze az az ára, hogy nem annyira kurvaszar, de azért elég irgalmatlanul ergya minőségűek. Itt egy kép ízelítőnek a lányoknak, és itt a teljes album.

10 méteres Kelly

Kizárólag a legszükségesebb dolgok beszerzése a Billabong, Rip Curl és Quiksilver boltokból: sapka elégés ellen, hosszú ujjú rashie leégés ellen, szörf cipő korallok ellen, gatya. Ez utóbbi azért kellett mindenképp, mert egyszerre ízléses és divatos is: fekete alapon rajzolt női alakok a hetvenes évek franciakártya-divatjából. :)))
Megvacsorázunk, aztán irány haza. Az út a reptér leszállópályája után megy el közvetlenül, úgyhogy kétszer is látunk hatalmas gépeket elhúzni úgy 30-40 méterre a fejünk fölött, egyszer nappal, egyszer éjszaka. Na az óriási élmény! Ha valaki emlékszik William Smith Miami című örökbecsű nótájának klipjére, na az kezdődik így.
Hazafelé viszonylag nyugodtan megyünk, kivéve a Balangan utolsó kereszteződésében történt Vérfagyasztó Tragédiát: az egyik lány jobbra kanyarodásnál (balra hajtsnál az a nehezebbik) eldől a bringájával, és bibis lesz a térde. Mondjuk a kereszteződés közepén éjszaka ez tényleg elég ijesztő, de szerencsére nem történik semmi baj. A kereszteződést tájékozódási pontként A Vérfagyasztó Tragédia Helyszíneként használjuk aztán, hogy mindenki értse hogy miről van szó, amikor útvonal magyarázás van.
Este elég sokat iszunk házipálinkát Attila jóvoltából, és még többet fürdünk a medencében. Hajnal felé térek vissza kunyhómba, abszolút nyugisan alszom! :) Viszont nem cserélnék a többiekkel, akiknek egész napos túrája van másnap...

És igen, woohoo! Utolértem magam. Ma má máma van má! A többiek elmentek túrázni, ömlik az eső, én meg megírtam mindent (nagyjából) ami eddig volt. Lehet hogy inet lesznek majd képek is, de azért ez erősen kérdéses. Mert persze lehet, hogy bejegyzés se lesz. :)

Balangan első nap

Reggel motor bérlés, Fat Yogiba odahozzák a robogót. Irány Balangan, persze térkép nélkül. Viszonylag könnyen idetalálok. Becuccolok a szobámba, ahol az ágyamból látom konkrétan a törést a szörfösökkel, aztán kimegyek a házból, közvetlenül a vízbe, mert épp dagály van, és akkor be-becsapnak a hullámok a ház alá. :) Két dolog fogad itt: egy szomorú - sajnos itt is van szemét (annyira nem durva, mint Kután, de azért zavaró), meg egy vidám: Kb. 5 perc sétára vert tábort a Hilldependent Bali Surf Camp: 26 lelkes szörfözni vágyó fiú és lány, élükön Rigler Miki, és becses neje Zsóka - akikkel Franciaországban is voltunk. Király, most úgyis inkább társasági életet akartam élni.
Gyors szörf, rommá égés, felhólyagosodott alkar, kiváló.
Délután irány Kuta, elkisérem a csapatot a városba, hogy kibéreljenek 24 (!!) robogót. Nem tudom, hogy mennyit meséltem tavaly az itteni közlekedésről, de elég annyit tudni, hogy tapasztalt motorosoknak is van mit szokni ebben a káoszban. Itt viszont egy csomóan kb. sose ültek motoron, este van, korom sötét, és összesen hárman tudjuk az utat vissza Balanganra, ráadásul minden motoron oldalt szörftartó (amivel az egyik lány az első tíz méteren magával visz egy hirdetőtáblát :) ).
24 motor egymás után az kb. egy 50 méter hosszú giliszta. Felajánlom segítségemet a konvolyban, hogy az új citromsárga smiley-s bukósisakommal középen segítem a konvolyt, és ha esetleg szétszakad (komolyan, mennyi esélye van, hogy nem szakad szét??), akkor majd viszem én a kigyó egyik felét. Kb. a harmadik kanyarnál történik meg a szakadás, de aztán mindenki épségben mégis megérkezik haza, 40 perc motorozás után. Igazábó szerintem konkrétan szürreális, hogy mindenki épségben, gond nélkül odaért! :)
Este beszélgetés a társasággal az ő helyükön (étterem, szép medence a szikla tetején, nagyon szép). Szerencsére tök jófejek az emberek (mernék mást írni úgy, hogy itt van vagy 10 notebook ;) ). Szóval tényleg nagyon jó a társaság, néhány Bintang után aztán viszont irány a kunyhó, amitől eléggé parázom először, mert tavaly félóránként riadtam föl szívrohammal, hogy biztos itt a cunami. (A ház kb. belóg a vízbe, annyira közel van az óceánhoz, lent a homokon, viszont mögötte sziklafal van, így biztos nem a túlélők között írnák a nevemet a statisztikába egy szökőár esetén.) De ez most jobb, csak 5:55-perckor ébredek fel (mint ahogy az összes többi lakó a szigeten), mert akkora villám csap be. Automatikusan föl is kelek, kimegyek a szobából, hogy akkor most jön-e a cunami, vagy sem. Nem jött.

Bali - Márk búcsú

Sanurból taxival vissza Kutára, hova máshova, mint a Fat Yogiba?! Hullámok nincsenek, csak szemét, úgyhogy inkább eszünk. :) A sok-sok indoznéz kaja után irány a meki (!), és a fantasztikus vacsorát a medencében levő víz alatti bárszékeken ülve költjük el. Találkozunk egy jakartai építő mérnökkel, aki mond érdekeseket, de már nem emlékszem rá, hogy miket. :)
Most először egy emeleti szobában lakunk, előttünk a lombkorona, egy kis denevér repked, majszolva a nektárt a virágokból (már este van). Hipp-hopp a jäger is elfogy, és mivel Márk utolsó napja van, nem tudjuk elsumákolni a bulit sem. Irány a fő utca, kb. 15 perc gyalog. Márk beleszeret egy boardshort-ba, amit kénytelenek vagyunk megvenni. Ez két dolgot jelent:

1. séta vissza a Fat Yogiba, aztán vissza a központba, összesen fél órában,
2. Márk egész este úgy bulizik, hogy az új gatya be van tűrve az övébe :)

A pénzváltók este rekordot döntenek: négyből négy próbál átverni! Mindegyiktől kb. 23,6%-kal leszek idegesebb. Annyira pofátlanok, hogy amikor rájuk sütöm, hogy csalnak, de leszarom, mostmár adják a rendes lóvét, ők azt mondják, hogy akkor nincs üzlet!! A végén már elküldöm őket a picsába. Konkrétan nem tudtunk pénzt váltani. Aztán újabb ötlet, újabb túra: vissza haza megint, kártya, autómata, aztán irány vissza partizni. A Sky Garden-ben csak 70.000 a long island, azért viszont cserébe olyan L.I.-t kapunk, amiben a rövidek egy műanyag flakonban vannak összekeverve! :D Flakonból két deci a pohárba, tetejére pici kóla, a lime-ot nekem kell kérni hozzá. Hát kb. olyan kategória, mint a Milánói Mérgező L.I. Márk előbb megy haza, tekintve hogy fél négykor indulnia kell, mire én hazaérek, ő már nincs sehol. Ő persze emlékszik rá, hogy amikor hazaért, akkor én ott aludtam. Nem lesz könnyű eldönteni, melyik memóriakirály emlékezik jobban! :D
A méreg megteszi a hatását: a következő fél napot ágyban töltöm, egy adag chips, egy kóla, és számtalan epizódnyi Death Note társaságában. Aztán elhatározom hogy kinézek Balanganra (lásd a térképet valamelyik előző bejegyzésből), de nincs erőm motort bérelni, ezért taxival megyek szörfözni (!!!) :D A hullám szar, két óra nézelődés után taxival vissza, de lefoglalom Man Sis kunyhójának óceánra néző szobáját másnapra.