Tegnap lejöttek hozzám néhányan, és ott kajáltunk a parton. Nagyon tetszett mindenkinek, úgyhogy holnap is megismételjük. Gyertyafény, morajló óceán, jó kaja, nyugi. Aztán előkerült Captain Morgan is, és onnan némi biliárdozás után már egyenes út vezetett Kutára természetesen a Sky Gardenbe. Király volt a party - azt hiszem. Már elindultunk haza, de mégis inkább visszafordultunk, mert még csak reggel 4 volt, és 6-kor kellett csak kelni, hogy induljunk Ubudba. Nem bizonyult jó döntésnek, mert egy hely kivételével mind bezárt, és amelyik nem, az akkor kapcsolta fel a világítást, és állította le a zenét, amikor megkaptuk a kör piát (jó fejek, hogy még kiszolgáltak...). Ezután az egyik taxiban kiszúrtuk Attilát, aki elkóbászolt már korábban, beugrottunk mellé a taxiba, és irány Balangan.
Gyors reggeli, aztán irány az egész napos buszos kirándulás (!!). Megint eszembe jutott, hogy a "véletlenek milyen fura összejátszása kellett" ahhoz, hogy én most itt legyek, és ne a medence partján masszíroztassam magam. Ráadásul végig ömlött az eső. Valami elefánt rezervátumba mentünk olyan utakon, amiken épp volt aszfalt, megfordulni nem lehetett, mindenhol dzsungel. Az elefántokat fél óra tárgyalás után inkább leszartuk, irány a vulkán. Gondoltam, hogy ki se szállok, de aztán mégis, és a gyönyörű, bár nagyon ködös kilátást már egy olyan étteremben élvezhettem, aminek a higiéniája és a design-ja is kb. megegyezett a lepsényi MÁV állomás nem restijével, hanem inkább a budijával. Mindenhol legyek voltak (a szalvéták között is légytetemek), már a miliőtől majdnem kidobtam a taccsot (persze a nem alvás sem sokat segített). Gondoltam, gyorsan eszem valamit, aztán elfutok, nehogy azonnal ki is hányjam. Így is tettem hát, kb. a kaja egyharmadát ettem meg, aztán tipli. Ja, itt még egy pókot is láttam. :(
Az eső ömlött tovább, de már legalább szép dolgokat láttunk: vízesések mindenfelé, leginkább az út közepén, a végén már egy folyóban mentünk gyakorlatilag. Mindenhol szakadékok, egy helyen annyira leszakadt az út, hogy konkrétan átláttunk az aszfalton levő kb. 5 méteres lyukon keresztül a mélységbe. Átmentünk egy olyan hídon, amitől gyakorlatilag az egész busz sikoltozott, olyan magasan ment, és olyan szűk volt, hogy a buszról úgy tűnt, nincs is alattunk semmi. Aztán elértünk Ubud-ba, ahol tavaly is voltam, csak valami hihetetlen ok miatt nem láttam az egyetlen dolgot, amit balin meg akartam nézni, azaz a híres rizsteraszos részt. Most nincs itt a fotó, de a neten azért elég sokat találni:
Ezután mindenki rohant a piacra, ami szerintem egy putri szar, úgyhogy én inkább beültem az egyik jánnyal a legelső étterembe, ahol az eddigi legkultúráltabb kiszolgálást, és toronymagasan a legjobb kaját ettem. Aztán mivel még mindenki vásárolt vagy három óráig, felszáltam a buszra, és aludtam.
Hazafelé nem volt sok érdekes, csak annyi, hogy át kellett szállni a motorokra, és úgy hazamenni Balangan központból. Tapasztalataimat így foglalnám össze: ha valaki azt mondja, indulj el motorral éjszaka, ömlő esőben, félmeztelenül, bukósisak és mindenféle szemüveg nélkül: válaszold azt, hogy nem.
Gyors reggeli, aztán irány az egész napos buszos kirándulás (!!). Megint eszembe jutott, hogy a "véletlenek milyen fura összejátszása kellett" ahhoz, hogy én most itt legyek, és ne a medence partján masszíroztassam magam. Ráadásul végig ömlött az eső. Valami elefánt rezervátumba mentünk olyan utakon, amiken épp volt aszfalt, megfordulni nem lehetett, mindenhol dzsungel. Az elefántokat fél óra tárgyalás után inkább leszartuk, irány a vulkán. Gondoltam, hogy ki se szállok, de aztán mégis, és a gyönyörű, bár nagyon ködös kilátást már egy olyan étteremben élvezhettem, aminek a higiéniája és a design-ja is kb. megegyezett a lepsényi MÁV állomás nem restijével, hanem inkább a budijával. Mindenhol legyek voltak (a szalvéták között is légytetemek), már a miliőtől majdnem kidobtam a taccsot (persze a nem alvás sem sokat segített). Gondoltam, gyorsan eszem valamit, aztán elfutok, nehogy azonnal ki is hányjam. Így is tettem hát, kb. a kaja egyharmadát ettem meg, aztán tipli. Ja, itt még egy pókot is láttam. :(
Az eső ömlött tovább, de már legalább szép dolgokat láttunk: vízesések mindenfelé, leginkább az út közepén, a végén már egy folyóban mentünk gyakorlatilag. Mindenhol szakadékok, egy helyen annyira leszakadt az út, hogy konkrétan átláttunk az aszfalton levő kb. 5 méteres lyukon keresztül a mélységbe. Átmentünk egy olyan hídon, amitől gyakorlatilag az egész busz sikoltozott, olyan magasan ment, és olyan szűk volt, hogy a buszról úgy tűnt, nincs is alattunk semmi. Aztán elértünk Ubud-ba, ahol tavaly is voltam, csak valami hihetetlen ok miatt nem láttam az egyetlen dolgot, amit balin meg akartam nézni, azaz a híres rizsteraszos részt. Most nincs itt a fotó, de a neten azért elég sokat találni:
Ezután mindenki rohant a piacra, ami szerintem egy putri szar, úgyhogy én inkább beültem az egyik jánnyal a legelső étterembe, ahol az eddigi legkultúráltabb kiszolgálást, és toronymagasan a legjobb kaját ettem. Aztán mivel még mindenki vásárolt vagy három óráig, felszáltam a buszra, és aludtam.
Hazafelé nem volt sok érdekes, csak annyi, hogy át kellett szállni a motorokra, és úgy hazamenni Balangan központból. Tapasztalataimat így foglalnám össze: ha valaki azt mondja, indulj el motorral éjszaka, ömlő esőben, félmeztelenül, bukósisak és mindenféle szemüveg nélkül: válaszold azt, hogy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése