Reggel motor bérlés, Fat Yogiba odahozzák a robogót. Irány Balangan, persze térkép nélkül. Viszonylag könnyen idetalálok. Becuccolok a szobámba, ahol az ágyamból látom konkrétan a törést a szörfösökkel, aztán kimegyek a házból, közvetlenül a vízbe, mert épp dagály van, és akkor be-becsapnak a hullámok a ház alá. :) Két dolog fogad itt: egy szomorú - sajnos itt is van szemét (annyira nem durva, mint Kután, de azért zavaró), meg egy vidám: Kb. 5 perc sétára vert tábort a Hilldependent Bali Surf Camp: 26 lelkes szörfözni vágyó fiú és lány, élükön Rigler Miki, és becses neje Zsóka - akikkel Franciaországban is voltunk. Király, most úgyis inkább társasági életet akartam élni.
Gyors szörf, rommá égés, felhólyagosodott alkar, kiváló.
Délután irány Kuta, elkisérem a csapatot a városba, hogy kibéreljenek 24 (!!) robogót. Nem tudom, hogy mennyit meséltem tavaly az itteni közlekedésről, de elég annyit tudni, hogy tapasztalt motorosoknak is van mit szokni ebben a káoszban. Itt viszont egy csomóan kb. sose ültek motoron, este van, korom sötét, és összesen hárman tudjuk az utat vissza Balanganra, ráadásul minden motoron oldalt szörftartó (amivel az egyik lány az első tíz méteren magával visz egy hirdetőtáblát :) ).
24 motor egymás után az kb. egy 50 méter hosszú giliszta. Felajánlom segítségemet a konvolyban, hogy az új citromsárga smiley-s bukósisakommal középen segítem a konvolyt, és ha esetleg szétszakad (komolyan, mennyi esélye van, hogy nem szakad szét??), akkor majd viszem én a kigyó egyik felét. Kb. a harmadik kanyarnál történik meg a szakadás, de aztán mindenki épségben mégis megérkezik haza, 40 perc motorozás után. Igazábó szerintem konkrétan szürreális, hogy mindenki épségben, gond nélkül odaért! :)
Este beszélgetés a társasággal az ő helyükön (étterem, szép medence a szikla tetején, nagyon szép). Szerencsére tök jófejek az emberek (mernék mást írni úgy, hogy itt van vagy 10 notebook ;) ). Szóval tényleg nagyon jó a társaság, néhány Bintang után aztán viszont irány a kunyhó, amitől eléggé parázom először, mert tavaly félóránként riadtam föl szívrohammal, hogy biztos itt a cunami. (A ház kb. belóg a vízbe, annyira közel van az óceánhoz, lent a homokon, viszont mögötte sziklafal van, így biztos nem a túlélők között írnák a nevemet a statisztikába egy szökőár esetén.) De ez most jobb, csak 5:55-perckor ébredek fel (mint ahogy az összes többi lakó a szigeten), mert akkora villám csap be. Automatikusan föl is kelek, kimegyek a szobából, hogy akkor most jön-e a cunami, vagy sem. Nem jött.
Gyors szörf, rommá égés, felhólyagosodott alkar, kiváló.
Délután irány Kuta, elkisérem a csapatot a városba, hogy kibéreljenek 24 (!!) robogót. Nem tudom, hogy mennyit meséltem tavaly az itteni közlekedésről, de elég annyit tudni, hogy tapasztalt motorosoknak is van mit szokni ebben a káoszban. Itt viszont egy csomóan kb. sose ültek motoron, este van, korom sötét, és összesen hárman tudjuk az utat vissza Balanganra, ráadásul minden motoron oldalt szörftartó (amivel az egyik lány az első tíz méteren magával visz egy hirdetőtáblát :) ).
24 motor egymás után az kb. egy 50 méter hosszú giliszta. Felajánlom segítségemet a konvolyban, hogy az új citromsárga smiley-s bukósisakommal középen segítem a konvolyt, és ha esetleg szétszakad (komolyan, mennyi esélye van, hogy nem szakad szét??), akkor majd viszem én a kigyó egyik felét. Kb. a harmadik kanyarnál történik meg a szakadás, de aztán mindenki épségben mégis megérkezik haza, 40 perc motorozás után. Igazábó szerintem konkrétan szürreális, hogy mindenki épségben, gond nélkül odaért! :)
Este beszélgetés a társasággal az ő helyükön (étterem, szép medence a szikla tetején, nagyon szép). Szerencsére tök jófejek az emberek (mernék mást írni úgy, hogy itt van vagy 10 notebook ;) ). Szóval tényleg nagyon jó a társaság, néhány Bintang után aztán viszont irány a kunyhó, amitől eléggé parázom először, mert tavaly félóránként riadtam föl szívrohammal, hogy biztos itt a cunami. (A ház kb. belóg a vízbe, annyira közel van az óceánhoz, lent a homokon, viszont mögötte sziklafal van, így biztos nem a túlélők között írnák a nevemet a statisztikába egy szökőár esetén.) De ez most jobb, csak 5:55-perckor ébredek fel (mint ahogy az összes többi lakó a szigeten), mert akkora villám csap be. Automatikusan föl is kelek, kimegyek a szobából, hogy akkor most jön-e a cunami, vagy sem. Nem jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése