2011. április 18., hétfő

A méltó befejezés

Eléggé paráztam, de azért csak kieveztem még egyszer utoljára. A víz tényleg nagyon sekélyen törik a korallon, viszont a hullámok annyira tökéletesek, hogy idevonzanak mindenkit a környékről: csak azon az egy törésen 20-25, elég profi arc várja a csöveket. A látvány minden eddigi szörfözésemet felülmúlja (nem számítottam rá, hogy ilyen lehet): A nap korongja lassan hozzáér a láthatárhoz, és mivel onnan jönnek a hullámok is, az aranyhíd szép egyenletesen hullámzik. A Nappal szemben a hegyoldalon zöldellnek a pálmafák, alatta sorakoznak a kunyhók. Fölöttük a napnál kétszer nagyobbnak látszó telihold épp kel föl, és az is tükröződik a vízen (!!) (Tényleg, tegnap este láttam életemben először halo-jelenséget úgy, hogy a Hold volt a fényforrás.) Ahogy a hatalmas hullámokba duck-dive-nál benyomom a deszkát, a függőleges falon keresztül látom a lemenő napot, aztán amikor bemerülök a vízbe, akkor a víz alól is látszik! :) Jelzőket nem nagyon találok, de legyen annyi elég, hogy ezt szerintem még az én memóriámmal sem lehet elfelejteni soha.

Ja, és az már csak hab a tortán, hogy a nagyon erős mezőny dacára sikerül két gyönyörű glassy hullámot elkapnom, és aztán szaladok is kifelé, szerelem szét a deszkát, mert megy a transport (nem taxi!) a reptérre.

Nem hiszem, hogy fog még említésre méltó dolog történni, úgyhogy itt be is fejezem. Szörföshöz méltóan azt hiszem csak egy megfelelő jókívánság van:
Cső! :)

1 megjegyzés: